Versek

Nézek rá és betörném az orrát Azt mondja túl sok vér lett volna már az enyém a kezén azért nem akart megdugni dehogy a lelkemet féltette vetkőzni sem mertem hát ne csodálkozzak

A gyomorgörcs az

amikor a szülészorvos elvágja a
köldökzsinórt, és te először felsírsz.
Aztán ez a zsinór leszárad és egy lyuk
marad helyette, amibe ha jó erősen
nyomod bele az ujjad, elérsz a gerincedig.
Később ez amolyan szellőzőnyílás:
karikákban fújja ki a lenyelt szavakat.

A gyomorgörcs az, amikor ez a lyuk tágulni
kezd és valóban utat enged gerincedhez,
mert úgy érzed, hogy nem szeretnek.
Aztán nem kapsz levegőt, újból fel kell sírnod,
és most már te vágod le anyádat a
köldökzsinór másik végéről.

És időnként le kell vágnod mást is magadról,
ahhoz hogy újraszüless és felsírni tudj.
Gyomorgörcs az, ha már mindentől
megszabadultál, a köldököd többé nem füstöl,
de egyre tágul, és kiprésel belőled minden levegőt.

 

Beavatás

Az erdőben ülünk
Azt mondja az első nagyon fáj sőt
igazából csak az ötödiktől kezd jó lenni
Nézek rá és betörném az orrát
Azt mondja az apám azért ment el mert
lánynak születtem és soha nem hajtottam
fel magam után a vécéülőkét
Arrébb rúgok egy korhadó fadarabot
De minek is kell azt lehajtani amúgy sem
ül rá senki mindenki folyton levizeli mert
fél ráülni aztán meg a húgytól nem lehet
ülni rajta akkor meg mi értelme
Megnyugodni jöttem ide
Azt mondja egy tömeg közepén állok de
senki nem áll mellettem mindenki átjárót
lát a körülöttem lévő üres térben
ezért az apám is csak kifelé gyúródott a
tömegből ne haragudjak rá az anyám meg
folyton oldalra téved hogy a
többiekről ne is beszéljünk
Széttaposok egy nyüves keserűgombát
Meg kellene nekem is mozdulnom végre akkor
előre kúszhatnék a húgomhoz vagy hátra
mehetnék az apám után csak az első lépés
fáj nagyon az ötödiktől kezd egészen jó lenni
Kezemmel kitakarom a napot és arrébb lököm
Csak utána nem mehetnék azt azelőtt kellett
volna hogy kört rajzol a lábaim köré krétával
mint gyerekkorunkban és elszalad
Nézek rá és betörném az orrát
Azt mondja túl sok vér lett volna már
az enyém a kezén azért nem akart megdugni
dehogy a lelkemet féltette vetkőzni sem
mertem hát ne csodálkozzak
Reccsen a törő csont az öklöm alatt igaza
volt az első tényleg nagyon fáj és
annyira élvezem hogy az ötödiktől számolva
ennyire jó biztosan nem lesz

 

A mű(vek) a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):