Ezen a tavaszon, ha kisütött a nap, gyakran elálldogált hálószobája ablakában, s kinézett az elhúzott függöny mögül. A kert, a pázsit a rododendronnal, a bükksövény a kerítésnél. Odalent a sövény és a kerítés mögött az arra haladó embereket látta. Először csak határozatlan körvonalaikat vette ki a gallyazat szövevényei közt, míg a többnyire nyitva álló kertkapu elé érve aztán egy kurta pillanatra élesen, teljes alakjukban jelentek meg előtte. Látta méltóságteljesen a hivatalba menni a púpos Seybold urat az irattáskájával; az idős Wohlrath asszonyt hatalmas kerékpárján, melynek oly fáradságosan nyomkodta a pedálját, hogy mindig azt gondolta: akárha egy ingoványon gázolna át; Volkmannt és Schindert, a két kövér tanárt, Oltaz asztalost a kézikocsijával. Oltazon barna ing volt, alatta azonban a régi kék nadrágját viselte. És egyre gyakrabban ötlött szemébe, hogy az emberek uniformisban járnak — nem is uniformisban, inkább csak egyes tartozékaiban tulajdonképpen: barna ingben, a karjukon felgyűrve, vagy csak úgy, a kabátjuk alatt; a barna nadrág meg a csizma már ritkábban fordult elő. Úgy tűnt neki, mintha ezek az odalenti emberek fokozatosan barnulnának meg, mintha ez a változás felülről lefelé menne végbe rajtuk, és belülről kifelé, abban az ütemben, ahogy az új évtized előrehaladt, és ahogyan ő viszont egyre gyengült — míg végül ledobják magukról kabátjaikat, és teljesen barnán és teljesen egészségesen ott állnak egy téres földdarabon, a sportpályán, ahonnan vasárnaponként idehallatszott az ünnepség moraja, ott állnak majd az új idő szellemi pompájában és ragyogásában, amelyben ő már nem vehet részt. A nemzetiszocializmus az olyannyira kívánatos egészség színezetében jelent meg előtte, az egészségében, melyet azonban mindegyre növekvő csodálattal ő csak az ablakon keresztül szemlélhet; az egészségében, amelyben végül, mialatt a hálószobája üregébe visszahúzódva a halálra várakozott, egyenesen a pimaszul elébe tolakodó brutalitást látta; az egészségében, amelytől immár félt, és amelyet megvetett.
(Tankred Dorst: Dorothea Merz. Ford.: Kertész Imre. Európa, 1980. 179-180.o.)