Versek

Próbáltál már valaha felállni egy biciklin? Próbáltál már valaha felállni egy biciklin citromokkal zsonglőrködve?

A vak késdobálók utcája
Street of Blind Knife Throwers

Az egyik legjobb, akit ismertem, fel sem tudott
kelni egy pohárka vagy egy cigi nélkül.
Néhányan csak azért hordanak kardot, hogy kitűnjenek.
Sokan beszélnek minden összefüggés nélkül.
Egy ideig az egyik, aki rímelt, annyira feszült volt,
hogy a mi számunkra élvezhetetlenné lett minden rím,
de persze egy maréknyi porban is ott a világ.
Egy másik azt gondolta, zseni, hogyha belerak
9 vesszőt egyetlen sorba. Ne siess kebledre
ölelni bármi alternatív energiaforrást,
baszki, hogy megvezessen. Vannak dolgok,
amiket csak akkor találsz meg, ha elbújsz. Néha
ökölre kell menni, hogy eldőljön, melyikőtök
a nagyobb pacifista. Hajnalban a vándor
a búcsúzást dalolja. Van-e bármi
együgyűbb, mint egy beiktatási vers? Az egyik
nem tudott a Vietnamból vissza nem tért
apjáról szó-lista nélkül verset írni. Ne
becsüld alá a művirágok hatalmát.
Euripidész, eper, köd. Tehát
könnyezik. A fülszöveg szerint az a hang
az, ahogyan a csellista kaparja a fémszékét.
Nagyítsd fel a balesetet. Dermeszd meg a szeszélyt.
Az a szag pedig a vészféké.
Játssz erőteljesen, lehunyt szemmel, írta
Satie a margóra. Úgy, mintha gyötörnének
a hangyák, ezt Lorca javasolta, mielőtt
főbe lőtték. Vér, cukor, benzin
és folttisztító. Némelyikük egyenesen
az égből jön, mások ennél körülményesebben
érkeznek. Egyikük, mint egy vörös rózsa,
és épp annyira nyálas, minden szájat sebnek lát.
Néhány celofánban fekszik a koporsón. Óralap,
palota, járda, korona, mind lehullik.
Néhányan tövises pórázukat rángatják, a többiek
egyszerűen meghajolnak.

 

Víz alatt énekelni
Singing Underwater

Mi is a költészet voltaképpen? Az álmom
vagy a tied, vagy mindannyiunk álmának amalgámja?
Álomi szemgolyó a fa kérgében
vagy nyeletnyi közönséges levegő? Emlék,
a túlvilág emléke vagy a pofára esésé
a sárban? Nem számít, hány verziót
olvasok, ugyanaz a vége: margaréták
egy kupac homokon, miközben égetik
a bútorokat, vakarják a falakat,
törik a porcelánt, ahogy a törvény diktálja.
Mit gondolsz, van egyáltalán fogalmuk arról
a fülemüléknek, hogy hallják őket? Isteni
közbeavatkozás? Hagyjál már. A dolgok rendre
balul sülnek el: a dalt dalolják, az égést
égetik, a villanykörte tovább világít
a rémtörténetben. Néhanapján nehéz ellenállni
a demisztifikáció kísértésének, minden angyal
a demisztifikáció angyala, titkos sütireceptje
ellenére. Vagy az egész csupán túlmagasztalt
bolti válogatástálca, holdkóros
kuruzslás? A zavart kétségkívül
el kell oszlatni, habár a hóbort szédítő
sziszegése megmaradhatna katalizálni
a kémcsövekben fogva tartott fénylő
csodálkozást, mi tapintásra meglepőmód hűvös,
az ilyen apróságok idézik meg az örökkévalót.
Migrénes madárijesztő? Kifordult kapu?
A szavak szeszélyként számolódnak fel, de foltot
hagynak mellkasomon, úgy értem, az oldalaimon. A költészet
megannyiszor kétértelmű, békülékeny talánjai,
ködösség kötöttség helyett, valami
a dominózás szigorú szabályai és az elme nagyfokú
nyugtalansága között, néhány köszönőlevél
vérrel írva.

 

A kritikusoknak
To the Critics

Majdnem kész van már sisakom,
és ha meglesz, átszáguldok majd
a világűrön, amíg már nem lesztek
képesek különbséget tenni
köztem és más égi objektum között,
úgyhogy tisztelni fogtok végre,
hiszen akár elpusztíthatom holdatokat,
s akkor nem lesz árapály,
szörfdeszkáitokat az eddiginél is inkább
dísznek tartjátok majd, habár még mindig
ott lesz nektek az a narancsszínű kajak.
A ’70-es években a Kayak kiváló
költészeti folyóirat volt, George Hitchcock szerkesztette.
Az emberek szánnivalóan elvesztették
a kapcsolatot saját szívük szürreális
kalózrádió-adásával, de nem mindenki
halott! Próbáltál már valaha
felállni egy biciklin?
Próbáltál már valaha felállni
egy biciklin citromokkal zsonglőrködve?
Próbáltál már valaha felállni
egy üvegből készült biciklin
citromfákkal zsonglőrködve, miközben
a sötétség hatalmas négyszöge
közelít feléd tolókocsi-kerekeken?
Hát persze, hogy.

Mohácsi Balázs fordításai