Propiofóbia

A propiofóbiások attól rettegnek, hogy szavaik, mondataik rájuk vallanak, így elfedve, amit mondani akarnának.

gordiuszi kétszázhuszonhatos

A propiofóbiások attól rettegnek, hogy szavaik, mondataik rájuk vallanak, így elfedve, amit mondani akarnának. Kerülik a szóismétlést, a közhelyekhez, mint például: ‘bocsánat, hogy élek’, ugyanakkor vonzódnak. Hetedik és nyolcadik csigolyájuk közé lokalizálják az undort, amit a rájuk való hivatkozás kelt, ennek és a haláltudat szürkületi bágyadtságának váltakozása adja ki idejük – értelemszerűen tőlük függetlenül alakuló – ritmusát. A kór terápiás kezelése a többes szám harmadik személybe utalt beszéd, amikor nincsenek, mégis csak ők vannak, pontosabban ők a van, kizárólagosság, becsvágy, bármilyen tudatállapot nélkül, ami után nem megvilágosodva, csak működőképesen térnek vissza, csendes örömmel vegyülve el a következő alkalomig.