kabai lóránt: három vers


kezdeni                                                             (nyilas atilla mondhatójára)
magammal mit, ha valamennyi lehető módon
elmondták már az összes mondhatót,
és én is talán, amit tudtam, mindent; de nem.

 

 

ma nem bántó

a csend, majdnem jó,
miként a tegnapi,

bár abban is benne volt
az elmúlt napok csendjei sara, éhe;
mit „úgy szeretünk”, ha el is húzódik,

mert „semmi nem hiányzik”,
csak félrecsúszik a válasz,

ama harmadik rossz.

 

 

magyar eső a tébláboló télben,
míg múlni sem, maradni nem akar,

hibátlan nemzeti csapadék, ködbe tekerve,
mit neki március, annak busa idusa,
kemény cseppek, jégveréshez mértek
a kimódolt, hallgatag sötétben,

ez az eső köpköd, egészen korszerű,
árja kísérője az ismétlődő kurzusnak,
annak indulatai, gyűlölete, közönye
illő párja, fajtiszta, élettérnyi magyar eső.

 

 

One Reply to “három vers”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük