Urbánus titkok

az élő pulzust rejtőztetik óceánparti párarengésbe

lehullt vakolatok közt
utcai firka idézi
emlék születik ahol
magába zár a pillanat
amikor kereső kezek és lábak
egymásra találnak
a surlódáshatár feszültségterében
távolságuk megszokott hiánya
intimitást csal
közéjük
a sikátorokba
ahol napforralt
tengeri gőzlevegőt
cirkuláltat körbe-körbe
az öböl frissvíz-halszele
a sirályrikoltó déli Cádizban
matuzsálemi város
és csodaszép is
az egyik legősibb a kontinensen
parkjaiban pálmák a napernyők
árnyékukban hűsítik
az idetévedőt
a föníciai istenek közül
valaha Melkvárt nevet viselő
hódolatára emelt szentélyt
három évezrede
süppedve kitartó
barna földbe később
vagyis időben
hozzánk közelebb épült
arabstíl szökőkutak
máig visszacsobogják a
félsziget meghódítása óta
rekkenő kánikulában
felkavaró kortárs ezeregyéjszakák
szívdobogásba sűrűsödött
sóhajokban hangosodó
idegen meséit
amiket sejtjeiben keringtet
ember alkotta rendszerük
fátyol alatt
az élő pulzust rejtőztetik
óceánparti párarengésbe
tűnt
titkait őrző óriás
néma arcot sejtetve
hiszen annyi pillanat van
amit magukba zárnak
ezek a vénséges
napfogta
szélmorzsolt
sómarta falak