Átirat

Ha sejtésem nem csalna, tapasztalat híján csak fogalmam lenne, hogy az idézett rész kiket jelöl, mekkora sugarú az a bizalmi kör.

Nem tudom, hogy azt a verset
kinek a szemszögéből írtad,
s volt-e hozzá közöm,
hisz kiragasztva láttam,
mégis, mintha kettőnkre utalna:
rád és nélküled magamra,
ahogy elbeszélne minket
egy kérdéses személy,
neked tetsző másom,
kettőnk kotyvaléka,
és a nyelv is beleszólna,
szereplővé válna kurziválva:
rólad, róluk, nektek.
Ha sejtésem nem csalna,
tapasztalat híján
csak fogalmam lenne,
hogy az idézett rész
kiket jelöl,
mekkora sugarú
az a bizalmi kör.
Mikor félévekig nem beszéltünk,
kivéve néhány percet
a telő hónapokban,
vissza-visszatérve rád,
többnyire séta közben,
azzal foglalkoztam,
mit jelenthet egy-egy elejtett szavad,
mintha zseblámpával világítanék
idegen, kertes házak ablakán
belesve egy-egy konyhát, nappalit,
tévé előtt szunyókáló nagymamát,
mikor a kinti sötét ellenére
a redőny nincs lehúzva.
Akárha arra várnék,
hogy beszélhessek rólad,

s te valakitől visszahalld
szinte szóról szóra,
nem ismernéd meg csöndjeim,
a sokra-tartod hangsúlyokat,
és kevésbé az tűnne játszmának,
ami valóban az,
habár kettőnk közül
inkább engem mozgat,
minek is nevezzünk dolgokat.