Tisztátalanok

„Ha belegondolok,
milyen tisztátlanul éltem, mielőtt elhagytál, és nem lévén támaszom, jó darabig még utána is, hát elborzadok, és ahogy távolodom ettől a tisztátlanságtól, nem fogy, inkább nő bennem a borzalom, mert egyre tárgyilagosabb leszek megítélésében, nem közvetlenül kettőnk viszonyára gondolok, bár annak felidézése is felér helyenként egy lidércnyomással, nem nagy galádságokra, ilyenek nem száradnak lelkemen, hanem arra a mindennapi, apró merényletre, melyet azzal követtem el magam ellen, hogy kétségbeestem…”

Oravecz Imre, 1972. szeptember, Jelenkor, Pécs, 2003 [1988], 67.