Oláh András: következetlenségeink


emlékeink idegenségét méregettük
és romjainkkal bajlódtunk a régi
kaszárnya lepusztult falai közt
— akkor könyörületért áhítoztunk
ma már a félelemnek is örülnénk
hisz csak üresség vesz körül:
angol nyelvű transzparensek
lógnak a kerítéseken
valakik védeni akarták a jövőt a múlttól
hogy megakadályozzák a… mit is?
azt már nem tudni
de megakadályozták s most nincs
semmi itt csak maroknyi haldoklás
magunk vagyunk a háttér
a magától termelődő kibírhatatlan fölösleg
— megoldhatatlan feladvány ez
mert kinek jó a semmi
kinek jó a koporsófedelekké szikkadó
ajtólapok alatt felfedezni a múltat
amikor elszánt várakozásban a bocsánatért
a jövő játszik bújócskát velünk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük