Lawrence Durrell: Keserű citromok


A szigeten, hol a keserű citrom
Érik, és a hold lázhideg arca
A gyümölcsök gömbjén átparázslik,

És a léptek alatt a kiszáradt pázsit
Az emlékek testébe szúr, s kényszerít
Mérlegre tenni újra sok rég halott szokást,

Jobb választani minden másról a hallgatást,
Szépség, sötétség és vadság hajtja
A vén cápákat, melyek őrzik még

A szendergés emlékezetét
És a Görög-tenger göndör fejét, a szélcsendeket
Őrizd magadban, mint el nem sírt könnyeket,

Őrizd magadban, mint el nem sírt könnyeket.

Babiczky Tibor fordíátsa

forrás: versumonline.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük