Amikor az első tejfogam kiesett, nem emlékszem, hány éves voltam,
de arra igen, hogy nagyon megijedtem. Egy fénykép maradt rólam;
kisgyerekarc, ahogy összehúzza a nevetés szemét és tenyerébe folyik
a nyála. Szorongatja a fogát, a vér lassú lüktetését tanulja, boldog.
Azon az estén tálcán hozták a puha ételt, meleg tejet egy zománcos
bögrében, tálcán a kiemelt figyelmet, miközben testem egy darabjával
a kezemben tudtam, ilyen a vedlés, ahogy egy kislány átélheti.
A tejfogakkal együtt végül eltűnt a nyugalom, és mintha sosem találna
vissza a tenyérbe ezután. A költöző madarak rabolják el őket,
apró állatok szíve közé ültetik. Velük kell repülni, mielőtt a tejfogak
kihullanak. Ez az igazi a megszabadulás, így megmaradni.