Újból felütötte fejét

Ez nagyon szíves, baráti dolog. De mivel minden okunk megvan rá, hogy elhiggyük, egészségesek vagytok, mentesek a ragálytól, miért kényszerítenénk benneteket, hogy odábbálljatok, amikor már elhelyezkedtetek szállásotokon, és talán már le is pihentetek éjszakára? Ha megengeditek, bemegyünk a pajtába, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat, de emiatt benneteket nem kell háborgatnunk.

Ford: Biztosítani tudtok minket, hogy mindannyian egészségesek vagytok?
Richard: Igen, és fontosnak tartjuk, hogy ezt megmondjuk nektek, nehogy aggódjatok, és azt higgyétek, veszélyben vagytok. Sőt mint látjátok, azt sem akarjuk, hogy veszélynek tegyétek ki magatokat, ezért mondom, hogy nem használtuk a pajtát, és elmegyünk innét, hogy ti is meg mi is biztonságban legyünk.
Ford: Ez nagyon szíves, baráti dolog. De mivel minden okunk megvan rá, hogy elhiggyük, egészségesek vagytok, mentesek a ragálytól, miért kényszerítenénk benneteket, hogy odábbálljatok, amikor már elhelyezkedtetek szállásotokon, és talán már le is pihentetek éjszakára? Ha megengeditek, bemegyünk a pajtába, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat, de emiatt benneteket nem kell háborgatnunk.
Richard: Jól van. Viszont ti többen vagytok, mint mi. Remélem, ti is biztosíthattok minket, hogy egészségesek vagytok, hiszen ti ugyanolyan veszélyt hozhattok ránk, mint mi tirátok.
Ford: Áldassék az Isten, hogy legalább egyesek, bár nem sokan, megmenekültek a ragálytól. Hogy mi sors vár ránk, nem tudjuk, de Isten eddig megóvott minket.
Richard: A város melyik részéből jöttök? Elérte már a pestis azt a helyet, ahol laktatok?
Ford: Ó, igen, méghozzá nagyon is ijesztő és szörnyű erővel, hiszen másként nem menekültünk volna el onnét. És az ottaniak közül, azt hisszük, nagyon kevesen maradnak majd életben.
Richard: Melyik környékről jöttök?
Ford: Többnyire Cripplegate-ből, csak ketten-hárman Clerkenwellből, de az innenső oldaláról.
Richard: És akkor mért nem jöttetek el már korábban?
Ford: Már egy ideje eljöttünk onnét, és együtt meghúzódtunk, ahogy tudtunk, Islington innenső végében, ahol megengedték, hogy egy öreg, lakatlan házban aludjunk, és hoztunk magunkkal valamelyes ágyneműt és más holmit is. De Islingtonra szintén átcsapott a pestis, a szegényes szállásunkkal szomszédos házat, mert fertőzött lett, lezárták, és ekkor ijedten eljöttünk onnét.
Richard: És most merre mentek?
Ford: Amerre a sors vet. Nem tudjuk, hová menjünk, de Isten elvezérli azokat, akik benne bíznak.

Daniel Defoe: A londoni pestis, Vámosi Pál fordítása, Mæcenas, 1993, 108–109.