Bereti Gábor: Együtt él vele


Egy horpadás látszódott az arcon.
Vérző fűszálakkal varrva rá a sötét.
Követné még egy mondat. Azon
már látni lehetne nevét.

Hogy mindez belőlem egy darab,
s együtt él ott és egyedül marad
a sziklában vele. Gondolnak már rád.
De túl az arcon minden csukva. S a fák

emelte felhők a mélyülő magasba
hordják, mentik a corpust, a szót.
Körötte vérzik minden, s a fény is tiporva.

Mert ütés látszik az arcon, horpadás.
És keresztet vonszol a bozót;
hogy benne rátaláljon a feltámadás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.