kivetkőzik magából a tenger
csak a köd pöffeszkedik az üres
part fölött és egy égbe szorult
sirály emlékeztet arra ami fontos
volt vagy az lehetett volna beteg percek
lerongyolódott érzések a vendégeim
a szándék szűlőcsatornájába rekedt
a régóta világra készülődő mozdulat
amely megmenthette volna ha
nem is a világot azt a nyarat legalább
az utolsót
Megjelent a Műút 2017063-as számában