Nagyon egyszerű tárgy

A bádogasztal mellett csak az indulatoknak van helyük, az elemi erőknek. Maha Gyula például, a révész, kiült egyszer reggel fél kilenckor a Gondűző kerthelyiségébe a már említett bádogasztalhoz.

A bádogasztal mellett csak az indulatoknak van helyük, az elemi erőknek. Maha Gyula például, a révész, kiült egyszer reggel fél kilenckor a Gondűző kerthelyiségébe a már említett bádogasztalhoz. Rákönyökölt az asztallapra, két tenyerébe temette fejét, és csak annyi időre emelte fel néha, hogy igyon egy-egy kortyot a fröccséből. Kreisz Tomi, a Gondűző tulajdonosa félóránként kijött, hozott Maha Gyulának egy újabb fröccsöt és visszavitte az üres poharat. A révész délután kettőig ült így ott, aztán kért egy pár főtt debrecenit mustárral, megette és visszakönyökölt. Négykor hátrament hugyozni, aztán visszaült ugyanabba a pózba. Mire este nyolckor felállt, kifizette a harminckét fröccsöt és a pár debrecenit, és bizonytalan léptekkel hazaindult, az asztallapon két mély horpadás mutatta két könyöke nyomát. A horpadások olyan mélyek voltak, hogy másnapra, egy éjszakai, tisztító vihar után meggyűlt bennük a víz, és a gyerekek mogyoróhéj-hajócskákat úsztattak bennük egyik partjuktól a másikig.

Péterfy Gergely: A bádogasztal dicsérete (részlet)
P. G.: Félelem az egértől, Liget, 1994, 8.