L.-t egyházi gimnáziumba küldték.
Amikor 12 évesen lekerült
Budapestről Füredre, először
látta meg a tavat,
leszámítva
azt a nyarat, amikor keletnémet
fiúkkal játszottak katonásat
a déli parton.
Az első estén L.-t csak a víz és
a kollégium
figyelte, ahogy
az otthonról hozott feszületet fejjel
lefelé beássa a frissen döngölt
földbe, hogy az őszeleji eső
Jézusnak csak a talpát mossa.
L. gyorsan megszokta a verést —
csak a lábikámat ne bántsd, uram —,
nézett a keresztre és
találta meg egy lakkozásba száradt
hajszálban az isteni tökéletlenséget.
Mint az inga kiöltött nyelve
tik
tak
lóbálta a lábát a padba kapaszkodva
jobbra-balra,
és elképzelte,
amikor Jézust a talpánál
fogva rögzítették a keresztre,
ő is csak
jobbra-balra,
hogy mielőtt halotti pózba
merevedne, nyelvet öltve
mondhassa apjának,
tik
tak.