Hogy ne legyen sötét. Hogy ne szívja el a lelkünket az üresség, hogy ne haljunk meg kishalállal, ne vesszünk bele az éjjeli öntudatlanságba, hanem virrasszunk, és megvárjuk az új fényt. Hogy ne dermessze meg a szívünket a hideg és a sötétség, amiben amúgy is bőven lesz részünk, hogy legyen meleg és világosság, amíg lehet.
Na, ebből a könyörgésből, reménykedésből, ebből a tisztes kívánságból lett az egész közvilágítás, meg ami még evvel jár. A sötétség dolgai éjjel ugyanúgy, mint azelőtt, csak most könnyebben mennek, mert lehet látni, és nem vaktában kell tapogatózni. Meg sima nappalhosszabbítás, még egy műszak, életrövidítés.
A világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be? Fenét! Azonnal meglátta benne az óriási üzletet. Még hogy nem fogadta be! Azóta is átjárja.
Jogosan beszélnek a keresztény Európáról. Hatékony és agresszív vallás. A Földet uralom alá hajtották a nevében. De mihelyst elhagyták mint ideológiát, lazult az uralom is. Most meg már nyíltan lázadoznak. Elő kellene hát venni rendesen a kereszténységet, és úgy istenigazában pofánverni vele az arabokat. Ahogy rég.
Aztán kicsit odabaszni vele az istenteleneknek. Újra világossá tenni, hogy ki kivel dughat. És nem is a konkrét szabályok az érdekesek, hanem az, hogy mi mondjuk meg. Ezért kell legyen köztük olyan, ami kifejezetten kellemetlen, amit úgysem bírnak betartani. És akkor jól pofán lehet verni őket miatta. Alázni, alázni. Nem olyan bonyolult.
A pápát meg az irgalommal, ilyesmikkel, kidobni már a kukába. Nem érti, hogy nem erről szól. Hogy ha erről szólna, húsz évet sem ért volna meg, nemhogy kétezret. Úgy nem lehet világot hódítani meg irányítani, hogy bevesszük a saját dumánkat a szeretetről, meg hasonló baromságokról. Az terjesztésre való, nem belső használatra. Ezt nem érti a vén trotty, és már eddig is elég kárt okozott. Érzik az ellenségeink, hogy puhák vagyunk. Mondom, ideje odabasznunk egyet, Donald.