Ezüst nyár

Szerencs, a gyermekkor merülő Atlantisza, egy óra bringával a feneketlen Holt-Tisza, napszítta, löszfalú utópisztikus álom-szocializmus. A Hegyalja nyitánya, kakaómassza és szamorodni, cukorsüveg a szájban, kakaóvaj a bőrön, áll alá cseppen a nyár. A Kossuth téri allé, a vágányzár után, hatévesen teresedő, ahol két bors, három emeletes ház néz farkasszemet, erkélyekkel a hasán.

Szerencs, a gyermekkor merülő Atlantisza,
egy óra bringával a feneketlen Holt-Tisza, napszítta,
löszfalú utópisztikus álom-szocializmus.
A Hegyalja nyitánya, kakaómassza és szamorodni,
cukorsüveg a szájban, kakaóvaj a bőrön, áll alá
cseppen a nyár. A Kossuth téri allé, a vágányzár után,
hatévesen teresedő, ahol két bors, három emeletes ház
néz farkasszemet, erkélyekkel a hasán.
Kék- és vörösingesek: Nem ecsek, öcsém, nem icsok!
— rikkantgatta SZTK, Szigeti Tar Károly,
a Dzsuginadza gyerekbanda oyabunja,
Kettő per négy, fém postaláda, rotexszel nyomva,
napilapok, folyóiratok nevével, tele élettel és tudománnyal.
Szintenként négy lakás, a mi erkélyünk az udvart nézi,
akkor még ifjú volt az öreg Knézy. Kettejük közt kis focipálya,
lent homokozó, gumikból ugráló, szép színesre festve,
játszóterecske, két lipityóka, mindez körbekerítve,
aki bújt, aki nem, megyek, minden este féltem.
A telek jobb oldalán háromszög alakú park.
Évekig néztünk mindent, ami mozog, zúg, forog,
és jól látszott az összes csillag, Fecske parázs és minden kvark,
amíg Klenyár el nem törte a nyakát,
nem csak én fütyültem neki az útburkolathiba előtt
azon a hosszú, forró nyáron át, más is.
Balra a házunk mellett állt az Úttörőház is
— Az olyan, mint a pláza? Nem, nem olyan —,
de volt benne pingpongasztal, csocsó, titokban bláz.
Télen fellocsolt jégpálya és apró volt még Putyin,
ment a Daddy cool, pörgött a Raszputyin.
Az utca másik oldalán kezdődött a Várkert, bazár nélkül, igazi Huszár várral,
szomorúfűzzel, tóval, templommal, csövesekkel, falmaradványokkal,
mint Rumcájcsz és Panka, szemben az árral. Őket sem szerette
Réthy, az igazgatóhelyettes az általánosban, hitlerbajuszos ember,
amikor mutogatva szolmizáltunk: Dó, Ré, Mi a faszom, Ré,Ti,
el tudod képzelni, édes néném, a kézjelek, hova vezettek.
Volt Keravill és Gelka, mindenki tudta, hogy a Simson ott van,
Várkastély étterem a község közepén, Várkastély a Kárpátokban.