gyerekség

visszatérnek a türkiz tetőtérben töltött reggelek. lengyel virágok keménykötésben. a félelem, hogy alvás közben a számba mászik egy apró, páncélos bogár. a nagyanyám, ahogy harcol a kerttel. a nagyapám a pszichés betegségével és a műhellyel. én magammal és a halállal. ha álmodtam is valaha, hát igazából soha.

visszatérnek a türkiz tetőtérben töltött reggelek.
lengyel virágok keménykötésben. a félelem,
hogy alvás közben a számba mászik egy apró, páncélos bogár.
a nagyanyám, ahogy harcol a kerttel. a nagyapám a pszichés betegségével
és a műhellyel. én magammal és a halállal.
ha álmodtam is valaha, hát igazából soha.

a nehéz reggelik, a szürke orion tévé, a nagyanyám
azt mondja, fekete-fehér, te gyerek, pedig a képernyőjén
semmi se fekete, és semmi se fehér. a világ
legszomorúbb boldogasszonya. meggypiros palástban.
azt gondoltam, meghalt a gyermek, akit a kezében tart,
mert a nők, akiket korábban így láttam, általában boldogok voltak.

Izsó Zita és Kellermann Viktória fordítása

dzieckość

wracają poranki na turkusowym poddaszu.
kwiaty polskie w twardej okładce. strach, że mały
owad z pancerzykiem wejdzie mi do ust kiedy śpię.
babcia walcząca z ogródkiem. dziadek z chorobą
psychiczną i wartsztatem. ja z samą sobą i śmiercią.
jeżeli kiedyś miałam marzenia, to chyba było właśnie
nigdy.

tłuste sniadania, szary telewizor unitra, babcia
mówi czarno biały dziecko, ale przecież nic w obrazie
nie było ani czane ani białe.  matka boska
najsmutnijesza na świecie. w wiśniowej szacie.
myślałam, że umarło jej to niemowle, które trzymała,
bo do tej pory widziałam kobiety z tej okazji
szczęśliwe.