Talán minket is elbeszélnek
s nem mi leszünk azok
elvásnak szét a semmiben
ezek a pillanatok
semmiben semmivé
hiszed vagy nem hiszed
nincs se szó se beszéd
ami onnan kiszed
talán egy rezzenés
egy béna gondolat
egy telefonhívás
mint most de nem fogad
senki semmi sem
kívánhatsz holnapot
új évet boldogot
ha nem vagy nem vagyok
még hogy szerettél még hogy
nagyon szerettelek
hogy tavasz volt hogy nyár volt
most tél van de telek
várhatók-e messze
ahova elrepülsz
hogy igazán szeressen
kinek fiat te szülsz
és jön majd tavasz nyár is
jönnek őszök telek
el tudják-e beszélni
hogyan szerettelek
hogy mi volt az az éhség
mi megszerettetett
még engem is s a kétség
mi lesz mi nem lehet
lesz-e majd olyan kor
te még megérheted
hogy minket is egykor
elbeszéljenek
2015. december 31.
Megjelent a Műút 2016057-es számában