„…legalább az a csonka nap…”

Húsz éve jönni el egy helyről, emberek közül, húsz éve kötődni egyfolytában egy másikhoz, húsz éve más, új emberek között. Húsz év, mely alatt véglegesen kitágult és aztán bezárult a világ.

Húsz éve jönni el egy helyről, emberek közül, húsz éve kötődni egyfolytában egy másikhoz, húsz éve más, új emberek között. Húsz év, mely alatt véglegesen kitágult és aztán bezárult a világ. Húsz év, mely alatt el lehetett menni és aztán vissza lehetett, vagy talán kellett jönni. Október lett, hirtelen hideg, sötét, esős idő. Veszteni és nyerni annyi mindent annyi év alatt. Aztán egy szombaton ott lenni, ahonnan húsz éve jöttem el, azokkal, akik közül húsz éve jöttem el, majd pedig nemsoká, hirtelen, mindennél meglepőbben, egy csütörtök estén, éjszakán, majd végül hajnalon ugyanabban a sötét kocsmában ülni, mint ahol húsz éve is, amikor jöttem, majdnem pont ugyanott, ugyanúgy, ugyanazok közül eggyel. Innen kellene felmérni, honnan, hova, merre. Ha nem lenne félő, hogy ijesztő az ilyesmi eredménye.