Horváth Eszter: Reváns


Csak én bocsáthatom meg, amit magammal tettem.
Hasadék tátong bűneim térkövén.
Testem hátat fordít, macskakő
borításán rövid kopogás
és teavíz sistergése visszhangzik.
A vonagló hús lassan
mindent beborít, ahogy szétmállik,
égése lélegzik forró víz bilincsétől.
Isten koplal a zsigereimben.
Térköveimet megméri,
majd epét hány.
Borításom felrepedése
közben érzem csókjai kérgét moccanni.
Hogy elhallgattasd a testem,
kenyeret kell törnöd értem.
Szárazan vijjog megmaradt részem.
Hamummal jóllakik az Isten.

One Reply to “Reváns”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük