Egy még nem létező regény szereplőjének gondolataiból

Sokan azt mondják, a matematikusok bogaras különcök. Pedig dehogy! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem azok, hanem azt, hogy mindenki az. Mert kit ismerünk elég jól ahhoz, hogy ismerjük a furcsaságait? Legelőször is magunkat! Csak hát a saját furcsaságaink a magunk számára legtermészetesebb viselkedések, szokások, gesztusok, szavak. Maga a normális. Nincs is ebben semmi furcsa. Feleségek és férjek azonban bőségesen szolgálhatnak férjek és feleségek furcsaságaival. A máskülönben legjelentéktelenebb emberekével. Csak hát ezek kit érdekelnének? Leszámítva azt, ugyebár, aki megőrül tőlük. Ott vannak a tudósok, művészek, manapság már a sportolók, vagy csak az érthetetlen okokból híressé vált emberek. Meg akarjuk érteni, miért különböznek tőlünk. Vagy éppen miért pont olyanok, mint mi. Mert azt kevesen értik meg, hogy mi is az az m×c2, vagy hogy mit kell babrálni egy nyilvánvaló értelmetlenséggel, mint a gyök –1. A haj- vagy ruhaviselet, vagy éppen extrém szokások, azok igen, azok érthetők. Titokban elégedetten nyugtázzuk, hogy na, ez is pont olyan bolond, mint az anyósom, vagy épp ellenkezőleg: na, ez is pont olyan normális, mint én.

Sokan azt mondják, a matematikusok bogaras különcök. Pedig dehogy! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem azok, hanem azt, hogy mindenki az. Mert kit ismerünk elég jól ahhoz, hogy ismerjük a furcsaságait? Legelőször is magunkat! Csak hát a saját furcsaságaink a magunk számára legtermészetesebb viselkedések, szokások, gesztusok, szavak. Maga a normális. Nincs is ebben semmi furcsa. Feleségek és férjek azonban bőségesen szolgálhatnak férjek és feleségek furcsaságaival. A máskülönben legjelentéktelenebb emberekével. Csak hát ezek kit érdekelnének? Leszámítva azt, ugyebár, aki megőrül tőlük. Ott vannak a tudósok, művészek, manapság már a sportolók, vagy csak az érthetetlen okokból híressé vált emberek. Meg akarjuk érteni, miért különböznek tőlünk. Vagy éppen miért pont olyanok, mint mi. Mert azt kevesen értik meg, hogy mi is az az m×c2, vagy hogy mit kell babrálni egy nyilvánvaló értelmetlenséggel, mint a gyök –1. A haj- vagy ruhaviselet, vagy éppen extrém szokások, azok igen, azok érthetők. Titokban elégedetten nyugtázzuk, hogy na, ez is pont olyan bolond, mint az anyósom, vagy épp ellenkezőleg: na, ez is pont olyan normális, mint én.

Aki matematikával foglalkozik, szintén mondhatja: „az én országom nem erről a világról való” Aztán könnyen járhat úgy, mint akitől az idézet származik: félreértik, szándékosan kiforgatják, másra használják, amit megsejtett, föltett, vagy bebizonyított. Mert a tiszta matematika lényegében ártalmatlan. Akkor is pont úgy van, ha senki nem veszi magának a fáradságot, hogy végiggondolja, kiszámolja. Nem árt, nem használ.

Egy nem valós probléma megoldása is lehet olyan nehéz, mint egy valós problémáé. Sőt rögtön feltevődik a kérdés, lehet-e valós megoldása egy nem valós problémának. És ha igen, akkor az ebből előadódó új probléma vajon már minden kétséget kizáróan valós-e? Mert az ugyebár nyilvánvaló, hogy olyan nincsen, hogy valami megoldást jelent, de nem jelenti egy új probléma keletkezését is egyben. Nos, azt gondolom, ha ebből a sejtésből tételt állítunk föl, akkor levezetésként megkapjuk a teremtés egyenletét. Na és persze, így működik a hétköznapi politika is…

(Főoldali slide-kép: Erdély Miklós)