Megint elmentek hát tüntetni

Árkád vezér egyik hadnagya Rea kezébe is nyomott egy táblát, amelyen az állt: „Nem engedünk az 1241-ből!” Rea forgatta, forgatta a táblát, nem értette. Kolonc is velük ment aznap, kellett neki a pénz, kezdett rosszul jövedelmezni a foglalkozása, a korábbi évszázadok alatt felhalmozott nemesfémkészlet — már csak a gyakori betörések miatt is — kezdett erősen megcsappanni, egyre ritkábban talált a lakásokban valamit. Ahhoz továbbra is mereven tartotta magát, hogy nagyobb méretű tárgyat nem visz el magával. „Nem vagyok én tróger”, mondogatta.

Az Örs vezér téren regisztrálták magukat, ott pénzt nem kaptak, mondták nekik: annyian vannak, hogy a tüntetésért járó napidíjat utólag fogják megkapni.
Árkád vezér egyik hadnagya Rea kezébe is nyomott egy táblát, amelyen az állt: „Nem engedünk az 1241-ből!” Rea forgatta, forgatta a táblát, nem értette. Kolonc is velük ment aznap, kellett neki a pénz, kezdett rosszul jövedelmezni a foglalkozása, a korábbi évszázadok alatt felhalmozott nemesfémkészlet — már csak a gyakori betörések miatt is — kezdett erősen megcsappanni, egyre ritkábban talált a lakásokban valamit. Ahhoz továbbra is mereven tartotta magát, hogy nagyobb méretű tárgyat nem visz el magával. „Nem vagyok én tróger”, mondogatta.
— Mi ez az 1241? — kérdezte Rea.
— Faszom tudja — válaszolta Kolonc.
Az ő kezében is tábla volt, rajta két sorban a felirat: „Adózik a fészkes fene, nekünk már csak ez kellene, hejretyutyutyu!” Odébb ilyen táblát lóbáltak: „Faszok legyünk vagy magyarok, ez a kérdés, válasszatok!”
Birs sóhajtott és nekilátott magyarázni.
— A tatárok tábláit visszük — mondta. — Ők aszongyák, hogy Európa el van tévedve 1242 óta… Ezt folyton mondogatják, ezt a számot. 1242. Nem tom, miért. Úgy hívják őket, hogy Nagytatárok Vérszövetsége, és a vezetőjük azt mondja, hogy ő Dzsingisz kán micsodája, nem a fia, nem az unokája, de ilyen… valami kései lószarja, a Nagykán Kündü… Az igazi neve, amit felvett, Torkos Töhötöm, mert korábban Turka Béla volt neki a neve, ezt lehet tudni… A helyettese az a sztárügyvéd, aki a gyilkosokat szokja megmenteni, a doktor Ótsak Szecső… Ő a Kiskán Kündü…
— Na, basszák meg — mondta kissé szédelegve Kolonc.

Spiró György: Feleségverseny, Magvető, 2009, 72–73.