„szürreális kalandtúra, erotikus groteszk”

Sok zenekar hatott rám, a Disciplinát azért említem olykor egyrészt, mert máig működnek, tehát közérthető utalás, másrészt mert az alapító-vezető-basszugitáros-énekes Kojóhoz barátság köt. A 80-as évek Jugoszláviája — be kell vallanunk minden nosztalgia nélkül — egy egészen elképesztő módon dinamikus, gazdag, izgalmas, s egy halom nagyon eredeti magas színvonalú művészetet és népes, lelkes közönségre épülő közösségi életet hozott magával. Én ennek az egykori tagköztársaságok fővárosaiban ma a leghaloványabb nyomát se látom.
drMáriás 1966-ban született Újvidéken, Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait 1987 és 1991 között. 1991-ben költözött Magyarországra az egykori Jugoszláviából. Összművészetinek is mondható munkásságára főleg a harsány és kritikai hangvétel, valamint a kelet-európai identitásból, történelmi és politikai sajátosságokból fakadó létkérdések jellemzők. Alkotói nyelvezetében a punk, az avantgárd, a dadaizmus, a pop art, a szürrealizmus és egyebek eszközeivel operál. Művészeti, közírói tevékenységét társadalomsebészetként definiálja. A Tudósok zenekar énekes-trombitás-harsonás-szaxofonos vezetőjeként zenekarával Oroszországtól Európa számos országán át az Amerikai Egyesült Államokig több száz koncertet adott. Művészeti tárgyú írásai az Élet és Irodalomban és művészeti folyóiratokban jelennek meg.
drMáriás
1966-ban született Újvidéken, Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait 1987 és 1991 között. 1991-ben költözött Magyarországra az egykori Jugoszláviából. Összművészetinek is mondható munkásságára főleg a harsány és kritikai hangvétel, valamint a kelet-európai identitásból, történelmi és politikai sajátosságokból fakadó létkérdések jellemzők. Alkotói nyelvezetében a punk, az avantgárd, a dadaizmus, a pop art, a szürrealizmus és egyebek eszközeivel operál. Művészeti, közírói tevékenységét társadalomsebészetként definiálja. A Tudósok zenekar énekes-trombitás-harsonás-szaxofonos vezetőjeként zenekarával Oroszországtól Európa számos országán át az Amerikai Egyesült Államokig több száz koncertet adott. Művészeti tárgyú írásai az Élet és Irodalomban és művészeti folyóiratokban jelennek meg.

Ősavantgárd zenész, író, költő, képzőművész, szervező, azaz tudós vagy a köbön. A Nem élhetek Milošević nélkül (2011) című könyvedben azt írod, az első olyan impulzust, hogy több művészeti ágban riszáld ki magad, az újvidéki sympós, avantgárd ősbölénytől, Domonkos Istvántól kaptad. Domonkos versei alapján Tudósok-dalt is írtál, a Nem tudom ki vagyok címűt. Személyesen is találkoztál vele? Hallottad élőben zenélni? Van olyan verse, amely maradandó károkat okozott benned? Mennyiben inspirált a dalszöveg-írásban?

Domonkos István lányával, Gigivel egy osztályba jártam az elemiben, s miután az első szülinapi partin szolid cirkuszt csaptam, édesapja egy gyerekverset írt a lánya és az én kapcsolatomról.

Domonkos István: Béci

milyen gyerek ez a Béci
mindig csak a plafont nézi
az udvarban a falon kapargat
engem meg száz fiú zavarhat
talál egy szalmaszálat
s addig nézi
leesik az álla
s ha mellém kerül is a sorban
porszemeket keresgél a porban
ha néha hátbavágom
nem is sejti
hogy ezt miért is csinálom

Domiban azt a zsigeri ösztönösséget szeretem, ami a Kormányeltörésben című zseniális versében tör fel a legmélyebbről és a legközvetlenebbül, s teszi generációjának minden verse fölé. Mivel ő remek dzsessz-pozános is volt, s emellé még festett is, így ő lett egy bizonyos értelemben a többműfajúság vajdasági tradíciójának egyik követendő mestere a számomra, de hasonlóképpen említhetném Ladik Katalin költő-színész-performer-képzőművész nagyasszonyunkat is, vagy Bada Dadát, akivel egymást bátorítottuk, hogy minél nagyobb pimaszságot, őrületet, vadságot hozzunk össze festészetben, szövegben, zenében.

A Nem élhetek Milošević nélkül című könyved szerint a Tudósok zenéjére a jazzt és a punkot ötvöző belgrádi Disciplina Kitschme mérte a döntő csapást. Hogyan élted meg a ’80-as évek jugoszláv művészeti, kulturális dinamizmust? Mi maradt meg ebből ma az egykori tagköztársaságok fővárosaiban?

Sok zenekar hatott rám, a Disciplinát azért említem olykor egyrészt, mert máig működnek, tehát közérthető utalás, másrészt mert az alapító-vezető-basszugitáros-énekes Kojóhoz barátság köt. A 80-as évek Jugoszláviája — be kell vallanunk minden nosztalgia nélkül — egy egészen elképesztő módon dinamikus, gazdag, izgalmas, s egy halom nagyon eredeti magas színvonalú művészetet és népes, lelkes közönségre épülő közösségi életet hozott magával. Én ennek az egykori tagköztársaságok fővárosaiban ma a leghaloványabb nyomát se látom.

drMáriás: Medencében (1989)
drMáriás: Medencében (1989)

Egyik kedvenc íród, Charles Bukowski szerette Hemingway néhány írását. A Metallica is szereti, az egyik híres számuk címe Hemingway Akikért a harang szól című regényét idézi. A legutóbbi regényed címe, a Mona Lisa és a tenger a szövegben is bevallottan Hemingway Az öreg halász és a tenger című regényére utal. Mi a kapcsolat Bukowski, Hemingway, a Metallica és drMáriás között?

Bukowski egy vérbeli zseni volt, akinek minden sorából a legnyersebb és legigazibb életszeretet tör fel. Hemingwayt tartotta egyik nagy tanítójának, akivel egyik történetében bokszol is egy jó nagyot, s én Hemingwayt is szeretem. Ez a próza azért utal a Nobel-díjjal kitüntetett Az öreg halász és a tengerre, hogy egy, a világunkra rákényszerített bulvárosodási  szempontból értelmezze azt újra. Mert Hemingway művében úgymond „csak harc és szenvedés van”, épp az, amit a mai közbeszédből és különösen a művészetből kiirtanak a trendek és a piaci elvárások. Így az én Mona Lisám megkéri a főszereplőt, bizonyos értelemben áttételesen engem, hogy írjam meg annak mai változatát, ami tele van szenvedés és nehézség helyett szerelemmel és művészettel. Ez az egyik olvasata, rétege a szövegnek…

A 2015-ös könyvhétre megjelent könyved a hetedik regényed. Amennyiben a többivel, és az önéletrajzi könyveddel összehasonlítjuk, akkor azt találjuk, hogy az egyik kedvenc témád a zárt, szabadságra és autonómiára törekvő közösségek ellentmondásos szabadságának a bemutatása. Ezek szerint a szabadság vágya illúzió? Mindegyik könyved provokáció?

Nem tudok úgy írni, hogy az ne az elesettekkel, átvertekkel, magukra hagyottakkal való együttérzésből fakadjon. Legyenek egy halálosan lepattant bérház őrült lakói, a pénzlenyúlás miatt bezárt bolondok háza száműzöttjei, vagy legújabb kötetemben az archaikus kultúra és társadalom felszámoltjai. A szabadságvágy nem illúzió, bár maga a szabadság lehet az, de még akkor is jó küzdeni érte. Egyébként mindegyik könyvem provokáció is, mert a rádöbbentés szándékával íródik, miközben, ha úgy tetszik, fohász is, szociológiai beszámoló, szürreális kalandtúra, erotikus groteszk és még sorolhatnánk.

drMáriás: Sakkozó (1989)
drMáriás: Sakkozó (1989)

Regényedben a világtól (el)zárt osztály diákjait a főhős-elbeszélő a képzőművészet-történet kanonikus festőinek látja: Caravaggio, Toulouse-Lautrec, van Gogh, Malevics, Frida Kahlo, Boticelli, Leonardo, Andy Warhol, Malevics. És persze az európai képzőművészet két fő múzsája, Szűz Mária és Mona Lisa, más szavakkal a szűz és a kurva sem maradhatott ki a történetből. Ezek a festők a képzőművészeti munkáidban is megidéződnek. Ez lenne a személyes múzeumod is?

Egy kényszerűen leegyszerűsített, a globális piac maximális profitabilitásához igazított gyarmati világvégén élünk, ahol semmink sincs, választási lehetőségünk és pénzünk is a legkevésbé, miközben tombol körülöttünk a látszólagos gazdagság álomgyára. A kínai alátétre Mona Lisát nyomtatnak, a bögrére Toulouse-Lautrec csajait, a műanyag poharakra van Gogh-mintákat, a kotoncsomagolásra Botticelli Vénuszát. Megpróbáltam ezt a lebutítási folyamatot megfordítani, s a jelentéstartományukban a leggagyibb esztétikai háttérfunkcióra minimalizált világot újrahasznosítani, új tartalommal, jelentéssel, utalásokkal, egyszóval élettel megtölteni. A képzőművészetemben is újrahasznosítást végzek, amelyben az ideális szépség és a vágyott múzeumi béke világát a politikával, az erőszakkal, a trivialitással, azaz a hétköznapi valósággal ütköztetem össze úgy, hogy az minél találóbban és frappánsabban érzékeltesse, hol élünk ma és kik vagyunk.

drMáriás: Szódásüvegben (1990)
drMáriás: Szódásüvegben (1990)

Több könyvedben, munkádban foglalkozol a szent őrület formáival. Ugyanakkor az őrültjeid korántsem szentek, hanem csak pillanatokra azok. A művészet és az őrület régi cukkini a művészet piacán. Te még hiszel benne?

Az elmebaj és a szent őrület között alapvető különbség van. Engem leginkább az a szerep izgat, amely miatt egy jó szándékú, őszinteségével, naivitásával, fájdalmával a világot megváltoztatni akaró embert a többiek őrültnek tartanak, mondjuk kicsit úgy, ahogyan Dosztojevszkij Félkegyelműjében azt a Jézus Krisztust, akire a cím utal.

Több figura — egy interjú szerint — valós. Ugyanakkor egy ponton az is kiderül a regényből, minden csak a gombás hallucináció eredménye. A regényed bővelkedik a hamisítás, a másolat, a szimuláció leleplezésében, leírásaiban. Ez egyben a kortárs művészet egyik fő problémája is. Konyec autenticitás?

Autenticitás nélkül nincs művészet, így a lopás a legkevésbé sem az, s én a lopás abszolút ellensége vagyok. Azonban a legkevésbé sem vagyok ellensége a játékosságnak, az újraértelmezésnek, bizonyos megkérdőjelezéseknek, és mindenekelőtt a számomra a kelet-európai identitás alapját és a szellemi túlélést biztosító jóhiszemű félreértésnek. Ez kicsit olyan, mintha Örkény írna át egy Tolsztoj-regényt egypercessé, Parti Nagy írna át egy Mikszáth-történetet szövegjátékká, vagy Švejk próbálná felmondani fejből a Bibliát. Én így idézek meg bizonyos híres művészeket, az ő korukat, világukat, stílusukat, s ültetek belé hívatlan, kellemetlen, lehetetlen vendégeket a mi világunkból.

A Mona Lisa és a tenger című regényed nemcsak a felszínes fogyasztói társadalom kritikája, hanem egyben az úgynevezett magas művészet provokációja is. Ez a posztmodern egyik alapfelvetése is. Ám úgy érzem, te többet tanultál a Laibachtól, mint az akadémikus stúdiumaidból. Hazudok?

A szövegben van utalás Jacques Derrida Igazság a festészetben című tanulmányára, Adorno Bevezetés a filozófiai terminológiába című kötetére, reneszánsz festészetre, mediterrán népi kultúrára, populáris kultúrára, amerikai műtárgykereskedelemre és még folytathatnám. Egyfajta személyes élmények vidám szocio-kritikus kalandtúrája ez némi fanyar humorral, félreértett erotikával és egy zavarba ejtő, félelmetes, látszólagos happy enddel.

A paródia jól érzékelhető a könyved borítóján is: azonnal megdobogtatja az epekedő szíveket. A Tudósok lemezborítóit, illetve könyveid külalakját feleséged, Máriás Csilla tervezi. Feleséged a kézirataid első véleményezője is? Hogy alakul köztetek a közös munkafolyamat?

Csilla az első, aki az írásaimat elolvassa, véleményt mond róluk, ami számomra nagyon fontos. Családjában írók, irodalmat tanító egyetemi tanárok voltak, akiktől fontos tapasztalatokat és tudást kapott, ő maga is irodalmat tanult, ugyanakkor jól ismer engem, a gondolkodásomat, habitusomat, így meg tudja mondani, valamibe beletrafáltam-e vagy sem. Persze nem mindenben értünk egyet, de a borítóknál is nagyon fontos, hogy az író ne maga tervezze a borítót, s ne is egy teljesen kívülálló, hanem a két szempont keveredhessen, s így a borító a szöveggel erősebb kapcsolatban legyen.

drMáriás: Vajdasági utas (1989)
drMáriás: Vajdasági utas (1989)

King Kong szerelmes volt Annbe. A regényed szerint „te” szerelmes vagy a ronda Mona Lisába. Mit szólt ehhez a szerelemhez feleséged? Nem akart összemorzsolni egy csapással, mint King Kong a helikoptereket?

Jókat nevetett, bár biztosan voltak jelenetek, amelyek nem álltak közel hozzá, de nem szólt.

A kortárs magyar irodalomban sok író Kosztolányi- vagy Móricz-klón szeretne lenni. Az egyik interjúdban kritikusan szemléled a kortárs magyar irodalmat és távol is tartod magad tőle. Regényed ezek szerint sem a magas, sem a populáris irodalom olvasóira nem számít? Ez a tudatosan vállalt marginális pozíció azt jelentené, hogy az alternativitásnak, a szubkultúrának a diktatúrák után is van szubverzív töltete? Annak nincsenek ideológiai korlátai?

A kortárs magyar irodalom hétköznapi működése elég távol áll tőlem. Persze vannak írók, akiket nagyon szeretek és nagyra tartok, de iszonyatos átpolitizáltsága, valamint kispolgári szalonkaraktere engem fáraszt. A valóban szabad véleményt szeretem, mert az számomra a jó hegyi levegő, a játékosság, a humor, a tragédia, s a mindezek között megbúvó mélység. Mert számomra a művészet nem okoskodás, szórakoztatás, szarkavarás, hanem maga a legfontosabb energiaforrás, amelyből erőt tud meríteni a szívem ahhoz, hogy még lássam értelmét az ezen a bolygón letöltendő időnek.

A képek forrása: drMáriás.hu