Ballada a felezőidőhöz érkezőkről

Nincsenek kopások és feledések csak barátok valamennyire akkor is egymás életében hogyha menthetetlenül a messzeségben múltak ki közülük az évek

egy épp odaérőnek

Van olyan akinek ennyi év alatt
kimoshatatlanra fakul az arca
a tükröket elkerüli
emberi szembe nem néz
néha próbaképpen egy-egy állatéba
lélekről régesrég nem hallott
mert csak azt hallja hogy az óra egyre ketyeg

Más ennyi év alatt mindent eldobált
nem veszi észre hogy már ő maga sincsen meg
eltévedt a harmincas a negyvenes éveiben
és ami még nagyobb gáz
hogy senki sem keresi

Van aki azalatt annyi mindent összeszedett
és még mindig szedi
de már eleve nem volt sehol
nem is kell számolni az évet hogy mikortól
nyilván ő is életében mást számolgatott
és közben meg élete nem is volt
és ő észre se vette se más
mindenki csak az annyi mindent látta végig

És van aki minderre esélyt sem kapott
és nem is tudott róla hogy neki is lehetne
ahogy mondják se ereje se tehetsége nem volt
úgy lett életében félholt
hogy még olyan se akadt aki emberszámba se vegye

De beszéljünk inkább arról a néhányról
aki fél életét leélve nem romlott meg
és nem lett a keserűségtől sem bűzlő alak
és a tükrök ma is a barátai
belenéz mindennap a gyerekei a szülei a felesége szemébe
és van is amit mondjon nekik
amit megjegyezhetnek hogy éljenek vele és belőle
és amit mindig keressenek majd sorra mindenkiben

Nincsenek kopások és feledések
csak barátok valamennyire
akkor is egymás életében
hogyha menthetetlenül a messzeségben
múltak ki közülük az évek

Tudni valamit
jól tudni
örökké visszarévedni rá mint a titokra
hogy a fiú a hosszú bánatvonal túlvégén
még mindig a szívére hallgat
és az a szív azt mondja
rám számíthattok testvérek

Megjelent a Műút 2015053-as számának
Nyilas 50 című összeállításában