Györe Gabriella: Kallódó hőseim 3.


Három utat lát maga előtt. Ül a hajópadlón velem szemben, és ügyel, hogy a szebbik profilja nézzen erre. Az elmúlt hetek terveiről mesél.

Az egyik, hogy el kell innen menni. Felajánlottak neki egy vitorlást, meg is tanítják vitorlázni. Az is lehet egy élet, de ötszázezer forint az éves kikötőbérlet.

Szociológiát végzett. Huszonhárom éve találkoztunk először a Mozgalom nevű emberi piramisjátékban. Fiatalok voltunk, elégedetlenek. Magunk helyett a világot akartuk megváltani. Aztán párunknak torkán akadt a piramisrendszer műdemokratizmusa, s kifaroltunk. Együtt robbantottunk, de ő végül maradt még. Elvesztettük egymást tízegynéhány évre.

Pár hétig jártunk akkoriban, de hamar azt mondta, rossz a szex és talált valaki mást. Huszonkét év múlva, két héttel ezelőtt, a konyhapult mellett állva azt fejtegette, neki az én akkori partnerem a lelki társa, s azért szakított, mert tudta, hogy a mi ügyünk még rendezetlen.

A másik út, mondja, míg megcseréli a lábát és a szobára álmos inasként hajtja fejét a félhomály, beszállni a politikába. Indít egy blogot. Mozgalmat szervez. Lehangoló elnézni a DeKás céltalanságot. Ő nekilátott megírni Magyarország fejlesztési tervét, a fejében már készen is van, csak kell tizenöt jó szakember, akik, ha ez az egész — a polgárháború, amelyik elűzi a jelenleg regnáló rezsimet — lecseng, utat mutatnak. Magabiztosan beszél.

Szervezetfejlesztőként, trénerként, tanácsadóként dolgozott. Mikor újra találkoztunk, egy állami kulturális háttérintézmény egyik részlegének igazgatója volt. Egy ideig innen kaptam alkalmi fizetést, mikor külsősként dolgoztam neki.

Korábban sok vállalat kommunikációját szervezte újjá. Itt ügyesen pályázott — az ő osztálya az intézményi átlag húszszorosából gazdálkodott. Szerinte ezért sem hosszabbították meg a szerződését. Fél évre Amerikába utazott. Mikor hazajött, újra megpróbáltuk.

Ült az asztalnál ebéd után, míg leszedtem a tányérokat. „Látod, milyen jól megvagyunk? Pedig nem vagyunk szerelmesek.” Két héten át naponta kétszer elmondta ezt. A tizenötödik napra összeszedtem valakit és megkértem rá, hogy menjen el. A konyhapult mellett azt mondta, meg kellett volna értenem, milyen jó, hogy köztünk ennyivel erősebb, a szerelemnél nagyobb a szeretet, én azonban nem értettem megvilágosodott létállapotát.

Új partnerével azt tervezte, második A. J. Christianként csinál karriert. Arról beszélt, a belső pontot kell megtalálni. Amíg nem vagyok elég magamnak, másnak sem lehetek az.

Öt évig tartanak a kapcsolatai. Sokat mesélt ezekről, mikor aztán eljött. Rendszeres havi beszélgetéseinket könyvtárlátogatásnak álcázta. A barátnője féltékeny, a könyvtár a közelemben — ez tűnt a legegyszerűbbnek. Ilyenkor elmondta, hol tart a megvilágosodás folyamatában.

Már nem akart többé alkalmazottként, irodán dolgozni. A jövőben, mondja most a padlón fekve, majd az időnkért fizetnek. Nincs termelés, a világ virtualizálódik, az egyén véleményéből extrapolálnak kampánystratégiát a nemzetek feletti gazdasági és politikai cégóriások, szükségük lesz az időnkre. Csak addig kell kihúzni valahogy.

A harmadik út, folytatja, míg a villanyt felkapcsolom és hozok neki egy újabb túró rudit, a vidéki élet. Önálló gazdaság beindítása. Van már telke, egy barátjával közösen vették, bár azóta nem állnak szóba. A biogazdálkodásban van a jövő és vidéken nem szól bele életébe a politika. Pesten született, már a szülők sem foglalkoztak mezőgazdasággal.

Legutóbbi kapcsolatában a lány szülei finanszírozták életüket, utazásaikat. Mostanában projektekben dolgozik, befektetőket keres, pályázatot ír. Az anyja lakása felett alakított ki lakrészt. A gázt nem vitte fel, villanyt a vezetékről vételez. A hely hivatalosan nem létezik. A berendezést és felszerelést a barátai adták össze. Ha meleg zuhanyt venne, az anyjához megy. Elérte, hogy a területet jó áron vásárolja meg egy ingatlanbefektető. Ha megkötik a szerződést, költöznek megint, de önkormányzati tulajdon, így most a hivatal packázásai töltik ki mindennapjait.

Elveszem a túró rudi csomagolását. Megemlítem, a mindenkori országgyűlés hatásköre alól nehéz kikerülni, ha a földdel kapcsolatos törvényt hoz. Bólint. Ezért is sorolta ezt a lehetőséget utolsónak.

Ránk esteledik. A beálló rövid csendben eszembe jut az a beszélgetés két hete a konyhapultnál. Javasolta, kezdjük újra. Kötetlen és szabad kapcsolat. Összeillenénk. Vállalhatnánk gyereket is, ha akarom. Megkérdeztem, miből élnénk. Azt mondta, projektekből, amik megtalálnak.

Három utat lát maga előtt. Ül a hajópadlón velem szemben, és ügyel, hogy a szebbik profilja nézzen erre. Azt mondom, válasszon egyet. Nem tud dönteni. Neki ehhez külső segítség kell. Támogatás. Párkapcsolat.

Hümmögök. Felkel. Kikísérem.

Kallódunk tovább.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük