szekunder

Végül a boncasztalon végzed, a kés könyörtelensége emlékeztet, értelmetlen az egész. Apádtól örökölt megfelelési kényszer üldöz, kimondatja veled: Játsszunk ismerkedőset?

Végül a boncasztalon végzed,
a kés könyörtelensége emlékeztet,
értelmetlen az egész.
Apádtól örökölt megfelelési kényszer
üldöz, kimondatja veled:
Játsszunk ismerkedőset?
A fal felé fordulva rám hagyod
a boncmester szerepét.
Az instrukciókat belém égetted,
izzad a tenyerem, teszem a dolgom,
ne mozogj.
Apád jár a fejemben, nekem is
meg kéne felelni neki? Pihenő kell,
kézmosás, valami kurva kifogás,
ott hagylak félig nyúzva.
a csap is értem köp,
eldugult kagyló, megint
itt rekedünk, visszamegyek hozzád.
Már alszol, jó neked. Álmatlanságomban
történetünk elvesztett végét keresem,
saját farkába harapó kígyó, holnap
kezdhetjük az egészet elölről, magunkat keresve.
Vergődésünk által keltett hullámok
egymást simogató
gyűrűi döbbentenek rá,
már megtaláltuk.