Dobány Péter: Titkos napló a 2015-ös Szöveggyárból


1.nap
Utazom. Nyíregyházától Miskolcig rövid az út, van még időm leplezetlenül A-ra gondolni. Ahogy megérkezem, Lóri támasztja a Tiszait (vagy Lórit támasztja a Tiszai), lassan befutunk mind. Nézem a várost, Kamilla szól, hogy olyan az arcom, mintha temetésen lennénk. Pedig nem is voltam még temetésen.
A villamosút hosszú, szmogszagú ér végig a városon. Szivárgunk a sebbe. A szélén, ahol a portásbódé és a parkoló van, még más a levegő állaga, át kell buldácsolni a varas tornyok között egy kicsit mélyebbre, ahol már bele tudunk ragadni a gennybe. Egy többszáz hektáros holt vidék közepén tucatnyi pici ember tényleg úgy ragad, mint a szösz. Zöme idegenvezet. Körbejárjuk a Vasgyárat, szociolélektanról beszél meg életveszélyről, mérgezett földről meg permanens, évtizedes szomorúságról. Ebéd. A lencse édes, a szecsuáni magyaros, a rizs jó. A szövegek közben lassan kikerülnek a falra, mi meg a szállás melletti egyetlen árnyékos síndarabra. Dohányzunk, ismerkedünk, Kamilla pontos félmondatokban utál minden entitást, Panninak minden kedves, Fanninak meg minden mindegy.
Délután Papp Dénes még gitározik kicsit, majd a csajok beszélnek a női költészetről mint olyanról. Én közben az árnyékommal játszom, ha jó szögben állok, az árnyékom túlnövi a lányokat. Kamilla válaszol, majd felolvas. Pontosan úgy hangsúlyoz, mintha 30Y-t énekelne, a harmadik sörben már elmerül ő is, meg a Kazinczy-érem.
Megyünk az Öntödébe, a Vasgyár legfrekventáltabb vendéglátóipari egységébe. Csobog a fehér folyó meg a száraz rozé, és Fanni egyre jobban érti Polák Peti szingularitásról rögtönzött doktori disszertációját. Fanni ennek örömére úgy dönt, meghívja magát egy dupla Royalra, mire Lóriban felhorgadt a gourmet, és kiönti az egészet a kukába. Hogy ilyet ne, ha van Finlandia is, bazmeg.
Tizenegykor zár a gyár. Tankolunk. Leó liptonja az avasi keserű, úgy is issza egészen hazáig. Az udvarban rendes fiúk főzik a Michelin-csillagos paprikáskrumplit, ami még pár pillanatra összébb tartja a morzsolódó társaságot. Valaki még mindig doktorál, egy buckán lány zokog, egy férfi kérdőjellé csavarodva gubbaszt, PP fejjel a bográcsban élvez. Szép prológ.

2.nap
A második napon még viszonylag tartjuk magunkat a napirendhez. Reggelire szendvics és Tarkovszkij. Sztalker mélyfilozofál, Kamilla percenkét húzza meg egyetlen szerelmét, az 1,75-ös kólásüveget, Leó meg alszik. Sztalker után az ebéden nyammogunk, mint egy idősek otthona, meg az első kreatívírás-feladaton, ahol áltudományos miniesszében kell beszámolnunk az első napról. A rádióban is. Az árnyas sínek a második napra viragillatú lugassá, mannává, paradicsommá értékelődnek át, ott füstölünk. Kollektíve megértjük, hogy Bongo, az emeltdíjas SMS-szolgáltatás honnan tudhat ennyi mindent, és hogy Viola Szandra megdugásának milyen irodalmi vonatkozásai lehetnek (ha Viola Szandrát megdugják: az intertextualitás). Csanád lélektani körkérdése, miszerint megdugnád-e magad (endugnál) csak még inkább elmelyíti a témát (lásd: ha Viola Szandra endug, az irodalomelméleti szempontból mi?). Este megint Öntöde, Pannival és Leóval filterben és sörben kezdünk holdemezni, ami megint csak hamar kifújt a 11-es zárás miatt. Közben újból elő-előkerülnek Kamilla sváb katolikus családi legendáriumának gyöngyszemei. Az Öntödéből hazafelé megint azonnal oldódunk, Kamilla pedig a hatodik söre után élő sörnyitóvá változik, amivel rögtön elnyeri Borda Réka tiszteletét és fele királyságát. Az este megint a szobában végződik, Fanni és Leó adoniszi kólonokban oltják egymást rommá, Réka sztoikusan figyel, Csanád és Panni pedig egymásba gabalyodott lelküket próbálják kigubancolni. Reggelre talán sikerül.

3.nap
Délben reggelizünk. Trógerként átaludjuk a reggeli vetítést. A kéziratfalon szaporodnak a megjegyzések, Fanni egyszer annyira meggondolta magát, hogy átlyukasztotta a papírt. Megint kreatívírunk, a szürreális orosz fészbuk nonplusultráinak alkotunk karaktereket. Nyékládházán összefutnak a szálak. Jenei László előadása után pedig iszunk. Nem sokat, csak épphogy megalapozzuk az Öntödét a Paradicsomban, rádöbbenünk, hogy Jézus valószínűleg ópiátfüggő volt, de minimum alkoholista. Az Öntödében Ancsa verscsokrot kapott, mi fröccsöket. Az utolsó este legalább annyira szürreálisra sikeredett, mint az orosz fészbuk nyékládházi technikatanárnőjének indokolatlan pucsítása a poshadt faliszőnyegre dőlve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük