A költészet felnyitja szemét

Én úgy élek, hogy nem írok. És úgy írok, hogy nem élek.

Én úgy élek, hogy nem írok.
És úgy írok, hogy nem élek.
De arra lecsapok
— mint ivó gnúra krokodil —,
amit költő a Halál vizénél
írna le. Csak a halott Költő jó költő,
csak a halott Költő: költő.

A Költészet:
gömb.
A Költészet
ahol kezdődik, ott végződöm én.
A Költészet
fordul Isten tengelyén.
A Költészet
ahol végződik,
ott kocsmázom én! —

Málik Roland: A vágáns dala (részlet)
M. R.: A fehér út (Egybegyűjtött versek), Műút-könyvek, 2012, 79.