vidámpark

volt egy hely amit vidámnak neveztek hajdanán
meg parknak is de röhejes csak annyira volt
amennyire egy barakk lehetett

volt egy hely amit vidámnak neveztek hajdanán
meg parknak is de röhejes csak annyira volt
amennyire egy barakk lehetett

akadtak ott furcsaságok
fából barkácsolt hullámvasút
ahol alkalom adódott hányni
büntetlenül

céllövölde aktuálisan cserélgetett kliséfejekkel
meg lökdmegkecske kiélni vad indulatokat

és persze a varázslatok nélküli elvarázsolt kastély
varázstalan olyan fékezett habzású
görbetükrök meg ilyenek

az én kedvenc helyem más volt
ott az örökké forgó hordóval átellenben

feküdt egy ember és szuszogott
kockás ingben az egerek kissé megrágták őt
hatalmas volt elnéztem töprengtem
ki ő

óriás ez vagy törpe
gulliver óriásföldön vagy a pindurka nép között
hevert én meg néztem

rendre emelkedett a mellkasa
mégsem él

mi ez kicsoda
kicsi vagy nagy
meg minek

az élet nagy kérdéseit
nem a kastély görbe tükrei
hanem ő vetette fel

de dezsavűm van

minden kapualjban ma
ugyanazt a testet látom

a kockás ingesek ott hevernek
köszönnek rám
emelkedik a mellkasuk
bár talán nem is élnek már

nézem őket ugyanúgy
tanácstalanul

róluk sem tudom
óriások vagy törpék
voltak egykoron

meg kicsodák
minek és miért

Megjelent a Műút 2015052-es számában