Annyit láttam csak.
A talpad alatt megolvadt linóleumot.
Te meg észre sem vetted. Ott álltál,
majd megindult alattad minden.
Nem mertem, pedig megérinthettelek volna.
Inkább csak néztem, ahogy
a kettőnk közti szintkülönbségtől
felszökik benned a tériszony.
Biztos emiatt lett hányingered.
Rohantál is a mosdóba, de
csak a szappantartón megkeményedett
fogkrémfoltok vártak és a mindig éber csótánybébik.
Velük aludtál el.
Aztán másnapra olyanok lettünk,
mint egy nehéz sóhajoktól összeszűkült zuhanykabin.
Csupán fóbiái egymásnak.
Megjelent a Műút 2015050-es számában