Egy régi útleírás alapján

Szállásom ablakából mindig örömmel néztem a tenger izzadását: dagályát- apadását, tajtékját s a hullám-csillámokat.

Szállásom ablakából mindig örömmel
néztem a tenger izzadását: dagályát-
apadását, tajtékját s a hullám-csillámokat.
Ám amikor Triesztben hajóra szálltunk, az idő
hamarost rosszra fordult és erős szelek
kezdtek egymással tusakodni. Fergeteg
támadt és a hullámok zabolátlan
tánca már-már feldöntötte hajónkat.
A lenti kajütben megbújva, a hányódás
hányásra kényszerített és a vaksötétben
alvás helyett csak imákat vacogtunk:
— legyen már vége a megpróbáltatásnak!
18 teljes órát töltve ilyen veszélyben másnap
zúgó fejjel, reszkető inakkal, tapló-száraz torokkal
érkeztünk Szent Márk apostol fényes nagy terére.

Gömöri György: Kerüld a tengert, magyar!
G. Gy.: Rózsalovaglás, Pannónia Könyvek, 2014, 49.