Rozsdálló véraláfutások

Akkoriban már jó tíz éve nem engedélyezte magának Bérczy Károly Anyegin-fordítását. Bezárta a könyvtárában az erre a célra vásárolt ezüstveretes fadobozba, a kulcsát pedig egy ködös éjszakán kissé könnyelmű mozdulattal a Margit hídról a Dunába hajította.

Akkoriban már jó tíz éve nem engedélyezte magának Bérczy Károly Anyegin-fordítását. Bezárta a könyvtárában az erre a célra vásárolt ezüstveretes fadobozba, a kulcsát pedig egy ködös éjszakán kissé könnyelmű mozdulattal a Margit hídról a Dunába hajította. Ezen az estén azonban, amikor ecetes kolbászos vacsorára volt hivatalos, ahova végül is nem ment el — meséli nekem Sánta az utolsó találkozásunk alkalmával —, hosszú vívódás után arra az elhatározásra jutott, ha Bérczy Károly fordítását nem is veheti többé a kezébe, amint a kulcs hiányában ez könnyen belátható, mégiscsak elolvassa az ő Anyeginjét a sokkal későbbi, Áprily-féle fordításban.

Sántha József: Meséli Sánta (részlet)
S. J.: A télgyűlölő, Tiszatáj, 2015, 251.