ablaknak feszülő tenyér vagyok. utánanézés —
elszelídül tőlem a vétek. így hűl ki a test.
belém égsz, ahogy utcai lámpák burájába
a bogártetemek.
hamar fölénk nő a táj és
köd leszel — vakfoltot ölelő látás.
elfütyül mellettünk a szél.
aztán mind elfelejtünk újra
megszületni.