Tilli Zsuzsanna Barbara: váróterem


ablaknak feszülő tenyér vagyok. utánanézés —
elszelídül tőlem a vétek. így hűl ki a test.
belém égsz, ahogy utcai lámpák burájába
a bogártetemek.

hamar fölénk nő a táj és
köd leszel — vakfoltot ölelő látás.
elfütyül mellettünk a szél.
aztán mind elfelejtünk újra
megszületni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük