éreznünk kell hogy nem vagyunk egyedül
minden állomás előtt referálunk
szavaink nem engednek csak annyit hogy
minden a rajtunk kívül álló tényezők miatt
szívósak vagyunk tapadunk és nem eresztünk
a viszonylag élvezést csúcsra járatjuk
termelünk mert hallottunk az energiákról
a katartikus pillanatok előtt szóviccel csorbítjuk az éleket
majd távozunk a színházból és lelkes aktivistának látszunk
pedig csak a plafonra világítunk vonalzóinkkal
közben kenőmájasszagú gyerekek vagyunk
*
a savanyú fűszag
a villamoson csak hónalj
budapesti mézédes
turistákba harapnánk
irigyeljük pszichéjüket
markoljuk a ragacsos
tbc-s kapaszkodót
a lépcsőház gesztikulál
alsó lépcsőn ülnek bugyiban
hajukhoz vonalzót dörzsölnek
szuvas fogú hajléktalanok
beszélnek hozzánk pedofilok
dörgölőznek százával
vakító zsíros bőrűek
pozitívan állunk a világhoz
nem vesszük molesztálásnak
mert folynak belőlünk is nedvek
minden jó szándékkal ártunk
majd elbujdokolunk
és szeretetre éhesen
fészereket rendezünk be
*
a határ menti telepről
átlátni nyugatra
a kémény enged
mi pedig hadonászunk
a szertár őrzi alakunk
*
akit csókolunk megigazítja toalettjét
visszaszólna de mi tovább érdeklődünk
hogy ki nemzett minket
táskák vagyunk a csomagtartóban
nem lopunk szaporodunk
és gyanútlan átutazókat fosztunk ki
várjuk hogy az úr ebédet hozzon dolgozóinak
nem vetünk be soha ágyat mióta megsértődtek
naplóinkra akik meghallgatták
az időnk kidudorodik és túlmegy mindenen