Londoni Mindenszentek, Szpéróval mit üzentek?
Kell-e a régi kabátja, e tollal vár odaátra?
Vagy ha csupán halogatja, kalitkám egyre kiadja:
jók-e az égi lakók így, támad-e támogató frigy?
…Nézem a gépen a szárnyat, ahogy lenn föl-s-le-se járnak,
nézem, ahogy — feketülvén — kékbe fehérül az örvény;
hallom, a gép, robajával, vinne — nem átra — magával;
integetek… fogy a vodkám… látom is így: ugye — ott — lám…
Innen azért egyelőre nem illek az égi mezőbe;
romlani kell, kijavulni… De kell-e a télre a hol-mi?
Mindenszentek, Szpérót kérdem: amúgy… az… a vég volt?
Tandori Dezső: Londoni Mindenszentek
T. D.: Koppar Köldüs, Holnap, 1991, 75.