A térdem
A látás feltétele a fény —
és papíromból vakít a Nap —,
látom a térdem a füzetem alatt.
A térdem, mely örök társam volt egy élet alatt.
Ahogyan a fürdőhab lappanó
szappanhab-fellege gyűrűt von köré,
és e gyűrű emelkedő-süllyedő pántban feszesen simogat,
ha a lábamat kinyújtom-emelem.
E térdek kilövő-tornyai voltak katicáknak,
és a leküzdött hegyorom reményét vette sok bodobácsnak.
Szorított cickafarkat, útifüvet —
párjával, mert szólón hogy is szoríthatna —,
hogy láthassa, lehet-e
magvától fosztani, szárig kopasztani.
Piros kráterek szabdalták párnáit —
ha a murvás úton szereltem biciklit,
vagy mentén, az árokparton, mikor elvarázsolt
szagosbükköny és kékkatáng.
Láttam alatta a tájat száguldani,
mikor hintát hajtottam Paradicsomig.
Átszelt horizontot, felhőkbe rúgtatott,
beforrt nyomtalan minden sebet,
és visz ma is — rendületlen.
Anna Kreol a kispárnához
Ülök szokott zugomban.
Nem kocsma, hisz lány vagyok,
a kanapé sarokban.
Lankás párnám dűnéin
dűlt boroknak bíbora,
enyhül tünde, búgó kéj,
disznó szóid dallama,
s hónaljad sós illata.
Napló: május 5.
Ma megsúgta nekem a Nap;
sárgafestett szekrényt akarjak.
Szilvalekvárnak, könyvnek, semminek —
amit a csí könnyen kerülget.
Ez az én időm.
Mikor az ujjam felzeng –
életet színez.
___________________________
Kerge Mancika egy rajzfilmfigura. Saját szavaival: „Testemből — a fekete szín miatt — nem a testiség a lényeg. Fekete vagyok, mint egy ikon, egy jel — lányt jelentek (és ami ezzel jár). Négy hajtincsem van, általában egy elöl, három hátul. Számtalanféleképpen össze tud kócolódni az érzelmi állapotaimtól függően. Az arcom ideálisan szabályos. Fejformám egy csúcsán álló tojás, a szemeim és a szám egy egyenlő oldalú háromszög csúcsain helyezkednek el. Nyugodt alaphangulatban mindössze két fehér és egy piros kör. Azért vagyok ennyire egyszerűsítve, mert ez könnyíti meg a beleélést. Ja, és van lelkem!!!”