Ülök a buszon s némi gond hogy az
ujjam rezgése ne legyen gyanús
a vibrátót gyakorlom észrevétlen
ahogy a húron reszket a kisujj
a többi is de kisujjal nehéz
ezért a buszon a titkos gyakorlás
Meghalok egy csókodért
Egy csókodért meghalok
Egy: meghalok csókodért
Csókodért (egy) meghalok.
Az este első részében Bazsányi Sándor beszélget Szűcs Attilával, Centaurival és Jenei Lászlóval; a második felvonásban Császár László, Fenyvesi Orsolya és Szili József olvas fel.
Az az arc az a fény az a csend ragyogás
az az íveivel lágy metszetű száj
szemek tavi mélység kék lagunás
s bennük a késve színlelt viszály
Isteni játék | Három profi: a veterán, a filológus és a méregkeverő | A pillanatnak élő ember vagyok | se rá se máshova se senkire se nézni | milye napaa zilyen | „… ezt a kutyát is elvette tőle” | az alkonyat lírája küszködik az értelemmel | Egyik nő sem tanú és nem kívülálló
Ha nem leszek te látsz szememmel
nem a holttal az elevennel
ne hidd hogy többé nem ragyog
mert akkor bármily hihetetlen
tudod majd hogy még itt vagyok
mert énünk egymáséba olvadt
ez az amit neked hagyok
Magától felgyulladt a villany
ahogy kialudni szokott
míg aludtam talált magának
egy téli sötét napszakot
valami töprengésbe kezdtem
de félálomban megszakadt
s a halálról kezdtem tűnődni
hogy itt koslat de elkerül
Teljes díszben mintha
randevúra készen
mintha arra mennék
figyelmez az észen-
lét nem baj ha késem
megvár az a nem-lét
Mi volt a legnagyobb a szerelemben
az az őrület mint az állatok
ahogy bennük is égig csap a láng
ahogy villámként sújt le hirtelen
ahogy a csúcs a megsemmisülés
rövid álom jótét elgyöngülés
s a figyelem ami már fegyelem
„Most nem ígérek semmit” mondtad
s most tart ez a semmi-ígéret
kietlen így de te betartod
pontosan ezt a semmiséget
megértem végül ezt az arcod
s büszke leszek rá hogy megértem
az az idő már elviharzott
amikor azt hihettem értem