Címke Szöveggyár 2017

nehézfehér

szemed sarka ott kezd olvadni, ahol a nap sem megy le. már nem is fázol: vésni kezdhetem totemállatom, vonít és csipog, ahogy késemről arcodra mászik. innentől te cipeled, engem azóta kínoz, mióta megsejtettük, létezik a hely, ahová tartunk.

Zarándoklat a cédrusokhoz

A gyomor megtelik velük: ha már kifáradtak, az agy villámcsapásokkal kíséri le a gondolatokat a hasba, és vérrel melegíti fel nekik a nyálkás szervet. Minden ebéd után megfulladnak a vérben és az ételben, eggyé válnak az állati tetemekkel. Csak azok a gondolatok engedik magukat megismerni, amik öngyilkosok akarnak lenni.

Nyelvtan

A nyelvtani szerkezetek sémáiban mindig biztonságot találtam. A boltban jó napot kívánok és ereszkedő hangsúlyt használva a kérdéseim is csak nehezen érzékelhetők. Talán ezért voltál velem kapcsolatban mindig kijelentés. A boltban mindenkit tegeztél.

Szerkesztői visszautasító levél

A 2017-es Szöveggyárban Horváth Lajos Bevezetés a (szép)irodalom(történet)be(ba) című szövegkollázsának (H. L.: Olasz csizma, Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 1993, 7–26) felolvasása után azt a feladatot adtam a táborozóknak, hogy írjanak saját verseiket visszautasító szerkesztői levelet maguknak — egy rövidebb, „megúszós”jellegűt, valamint egy hosszabb, elemző típusút is.

2017061

A Műút Szöveggyár 2017-es tábora (Miskolc, Vasgyár, 2017. július 3–6.) résztvevőinek írásai Szövegek: Balogh Anett | Horváth Eszter | Imre Ábris | Kiss Lóránt | Körösztös Gergő | Leber Veronika | Maier Péter | Miklya Csanád | Pencs Attila | Rékai Anett | Szilágyi Sára | Weeber Luca Borbála Fényképek: Szöveggyár archívum

Viasz

A Nap jönne föl, de visszanyelem. Az árnyékok maradjanak a helyükön, és mindig legyen, ami melegen tart. Így nehéz bármit is rejtegetni: átvilágít az olvadó, viaszos bőrön, az erek csatornáiban hullámot kelt a belém zuhanó Ikarosz. Látod, végül mégis labirintusban hal meg.

Tagadás helyett

a szirének énekeltek, te egyre többet beszéltél a hajóidról meg a városról, amiben már nem tudsz többé élni, így írtad körül, hogy hamarosan elhagysz minket.

Csont és csőr

Fogai nem voltak hozzá ugyan, de így is kislányos mosoly terült szét az öregasszony barázdált arcán, a könnye is kicsordult, amikor az új hallókészüléket feltette neki a fia.

Hidegzuhany

küszöbödön 27 szög barázdák a talpon csak tudnám minek növünk fel — a törülköző a derekamon az egyetlen fedezék minden mást szétzilál a túlhevült hajszárító a hideg cseppek a bőrön

cigánytánc

Húszéves korodra ezt is elveszítheted. Ilyenkor hozzuk meg az első felnőttes döntéseinket. Felkísértelek a viaduktig, mert megígérted, hogy utána hazajössz velem. Út közben arról beszéltél, hogy megint előjött a kutyád epilepsziája, átlagosan húsz percig tart minden egyes roham. Ilyenkor jobban meg szoktál ijedni, mint ő.