friss műút

Legfrissebb

kritikusvita

Zelei Dávid: Kritikus tanulságok 14. Hozzászólás a Mohácsi—Lapis-vitához

Hasonlóképp: rengeteg szó esik az areferenciális és antropológiai posztmodernek különbözőségeiről, de viszonylag kevés az olyan konkrét összevetés, amely komolyan elgondolkodna a kettő közti kontinuitások és diszkontinuitások arányain: ha ugyanis utóbbiak túlnyomó többségben vannak, feltehető a kérdés: miért kerül mindkettő a posztmodern kreclibe?

Tovább »
Lapis József: Kritikus tanulságok 13. Hozzászólás a Mohácsi—Lapis-vitához

A Mohácsi Balázzsal folytatott levélváltásunk után, a Műút szerkesztőjének ösztönzésére érkezett hozzászólásokat azért tartom hasznosnak és fontosnak, mert zömében olyan vitakultúrát képviselnek, amely közel áll saját értékrendemhez.

Tovább »
Mohácsi Balázs: Kritikus tanulságok 12. Hozzászólás a Mohácsi—Lapis-vitához

„Ne maradjon belőlem semmi több,
csak amit élő érdeke szerint
táplálékként őriz meg az utókor.”

(Csorba Győző)

Tovább »
Nemes Z. Márió: Kritikus tanulságok 11. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához

Azt gondolom, hogy az újkomoly perspektíva egy olyan reduktív esztétikai ideológia, amely valahol a kritikai beszédmód(ok) és a történő irodalom közti „megkülönböztethetetlenségi zónában” (Gilles Deleuze) képződött meg a kétezres évek közepén.

Tovább »
Csehy Zoltán: Kritikus tanulságok 10. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához

Az ablakom előtt két, egymás mellett álló, rozzant, furcsa módon szinte egymásba görbülő, szeméttel megrakott kuka. Ha egy múzeumban állnának, és az lenne melléjük írva, hogy Hektor és Andromakhé, mindez máris művészetté emelked(het)ne.

Tovább »
Kulcsár-Szabó Zoltán: Kritikus tanulságok 9. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához

Nagyon úgy tűnik, hogy Lapis József jó érzékkel szemelte ki Mohácsi Balázs Parti Nagy-kritikáját egy olyan vita apropójául, amely a hazai kritikai életben mind tartalmát, mind modalitását tekintve üdítőnek nevezhető.

Tovább »
Németh Zoltán: Kritikus tanulságok 8. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához

Viszont az az igazság, hogy a Létbüfé irodalmi értéke minden bizonnyal nem attól függ, hogy az utóbbi másfél évtizedben uralkodó antropológiai posztmodern előtti, ún. areferenciális posztmodern szövegalkotás megoldásai figyelhetők meg benne. Vörösmarty Mihály remekműve, az Előszó például a Petőfi és Arany által diadalra vitt népiesség után íródott, egy korábbi lírai nyelvfelfogást megjelenítve.

Tovább »
Turi Tímea: Kritikus tanulságok 7. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához

Az elmúlt években a kortárs magyar költészet a gyorsuló időé. Egyre fiatalabb szerzők egyre hamarabb publikálnak gyakran egyre vékonyabb verseskönyveket. Ezt egyszerre okozza a kiadók — erről hosszan tudnék mesélni — utánpótlás-keresési láza, és maguknak a fiataloknak a szempontjai — erről is tudnék mesélni —, a pályatársak által is szított türelmetlenség.

Tovább »
Smid Róbert: Kritikus tanulságok 6. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához

Bár a vita a líraolvasás és a lírakritika (egymással való) összefüggéseit érinti, nem szeretném elmulasztani annak tisztázását a hozzászólásom elején, mit gondolok az eredeti szöveg értékelő-bíráló mozzanatairól: Mohácsi Balázs kritikájának értékítéletével teljes mértékben egyet tudok érteni. Amikor először olvastam a Létbüfét, ugyanazok a kétségeim támadtak Parti Nagynak a 2010-es évekre hangszerelt poetikáját illetően, mint neki, […]

Tovább »
Mohácsi Balázs: Kritikus tanulságok 5. (Újabb) válaszok és kérdések

Térjünk azért vissza Parti Nagyhoz. Balázs Imre József röviden, ám annál érdekesebben írt a Létbüféről — s ráadásul szinte úgy, mintha előre megírta volna az e „vitába” illeszkedő hozzászólását. A szöveg zárlatában arra a kérdésemre „válaszol”, hogy mi is a tétje a Dumpf-univerzumnak.

Tovább »