Cztery, trzy, dwa
Nie ufam obcym,
ale kosmitów, jeśli mają ręce,
chętnie przytuliłbym do piersi.
Lepiej, żeby obcy nie mieszkali
w sąsiedztwie. Skośnoocy —
tych nie cierpię najbardziej.
Wstają wcześnie i późno
wieczorem cicho zamykają drzwi.
Címke dwa bratanki
belégzés
belégzés és beszédkezdés még ha nem is tudni mi lesz a vége
belégzés majd szavak — a levegő erőfeszítései
belégzés mert a belégzés csereeszközei vagyunk
mi ketten (mi másé ha énekelni nem tudok)
belégzés mert ha átlátszóságunk bármely oldalról
megmutatjuk onnantól izgatja majd a nézőket
Niebo jest usrane
mam chyba wyszkolenie, niech się dzieje, co chce
pozostało tylko oczekiwanie, nawet wspomnienie to luksus;
może rozpacz jest aktualna, ale unaocznienie stało się archaiczne,
sfruwają w cichą noc i obsrywają mi oczy.
gyerekség
visszatérnek a türkiz tetőtérben töltött reggelek.
lengyel virágok keménykötésben. a félelem,
hogy alvás közben a számba mászik egy apró, páncélos bogár.
a nagyanyám, ahogy harcol a kerttel. a nagyapám a pszichés betegségével
és a műhellyel. én magammal és a halállal.
ha álmodtam is valaha, hát igazából soha.
Macica perłowa
Upadła w pokoju dziecięcym.
Czuła tylko, że się w niej nie rusza.
Ze szpitala odesłali ją już następnego dnia, potrzebowali miejsca dla innego chorego.
Po trzecim
chciała urodzić pod gołym niebem,
żeby zwierzęta wylizały jej ranę.
22
Minden viszontagság ellenére — április. A hó még nem égett végig,
elterül a szemfenéken, s nem könnyű észrevenni, milyen környezettel
van dolgunk, így hát vigyázok, nem teszek semmit. Nem kell:
szép, világos, katolikus minden.
Dwa bratanki — Lengyel–magyar, magyar–lengyel fordulatok
A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) és a varsói Óvárosi Kultúrház (Staromiewski Dom Kultury, SDK) között 2014 júliusában indult el az az intenzív kapcsolat, amelynek eredménye számos fordítói műhely és irodalmi rendezvény, publikáció mellett a a Műút portál tematikus hétvégéje is: szombaton és vasárnap azokat a fiatal lengyel és magyar szerzőket mutatjuk be, akik idén részt vettek a FISZ nyári irodalmi táborában rendezett fordítói műhelyeken Visegrádon.
ha elmegyünk otthonról
elég az újság ritmusába merülni és megérteni
hogy a föld bár kevesebb mégis túlnő a territórium mirajtunk
de nincs mi mert a „mi” erőszak a közösségen hol van
az új kód új hajlékokhoz és beszélgetésekhez