Címke dwa bratanki

Dűlő 2016025 — dwa bratanki

Szövegek: Csepregi János | Maria Cyranowicz | Michał Czaja | Deres Kornélia | Farkas Balázs | Fehér Renátó | Fekete Anna | Konrad Góra | Seweryn Górczak | Győrffy Ákos | Izsó Zita | Kamila Janiak | kabai lóránt | Paweł Kozioł | Lesi Zoltán | Natalia Malek | Joanna Mueller | Tinkó Máté | Przemysław Witkowski Képek: Maess Małgorzata Anand | Tomek Baran | Bartha Máté | Olaf Brzeski | Alicja Gaskon | Michał Grochowiak | Horror Pista | Zuzanna Janin | Przemek Matecki | Łukasz Stokłosa | Aleksandra Urban

Április elseje

Forró teát ittam. Mostam (kétszer). Fáradtnak és öregnek éreztem magam. Még a másnap is gyötört. Nyugalomról álmodtam — legyen, aki leviszi a szemetet, és valaki, akivel beszélgetnék és dugnék egyet. Egészen komolytalan öngyilkossági gondolataim voltak, de elmúltak valahogy.

Mecz

Kiedy się rodziłem, nad Caesars Palace w Las Vegas, świeciło jasne słońce. Ray „Boom-boom” Mancini, mistrz świata wagi lekkiej, bronił właśnie tytułu, z Południowokoreańczykiem. Duk Koo Kim trafił na ring jako nieznany pucybut i jeden po drugim wygrywał azjatyckie mecze. Kim walczył tak, jakby był lustrzanym odbiciem Manciniego.

ide írd a szín nevét, ide a melléknevet

landol. a fénypontok várost alkotnak, a homokszemek a repülőtér színkörét. szintje van, padlója, melyre két gyertyát helyez egy srác éppen, hogy a légiforgalmat irányítsa. ma este sikerül is, az engedelmes levegő oszloppá nő, megtartja a szárnyakat, melyek megfeszítve éneklik: „alija, alija”...

sit down tragedy

każdego ranka od nowa trzeba się przedzierać przez chłodną warstwę kamyków, martwą glinę, less, by dotrzeć do żywego, ciepłego zalążka; w południe nie powstaje już we mnie myśl, że nie jest pożądane bym mówił, lecz abym milczał.

ez az a nap

ez egy marha jó nap. jó nagy adagot kapok belőle, egyenesen a gyomorszájamra,amitől azonnal összegörnyedek, és majdnem elhányom magam, a fájdalomtól még a könnyem is kicsordul. megírom, tök jó. pedig könnyezek és okádok.

Odpuszczenie

Leżymy twarzą w piasku. Jeszcze długo nie mamy odwagi uwierzyć, że to już brzeg. Nie wiemy, ilu z nas się uratowało, a ilu zginęło. Nasze rysy jeszcze noszą oznaki jakiegoś okropnego strachu, nie przed ludzką siłą, stygnący asfalt — ślady uciekających zwierząt. Potem widzimy niebo,

***

Hangyák raktak fészket nálunk, és mintha ugyanolyan lenne minden: konyha, folyosó, fürdő, de most már tudom, hogy valahol itt, a lakásban, királynő rejtőzik, és a korhadt fában vak lárvái tekergnek.