A tökéletes hit évszaka

Addigra az őszológus már végleg háttérbe húzódik:
védőruháját vastagabbra cseréli, úgy merészkedik csak ki,
bár bosszúból élvezetet talál a beöltözésben,
sőt még a tél misztikumának is hajlandó örülni,
de persze ez csak még fájóbbá teszi a tényt, hogy ő a
ráció nyelvén képtelen megragadni ezt a bináris világot. Tovább …

A nyugalom tengere

A kráterek még őrzik a tengert:
hullámverés emléke hallatszik,
ám víz hiányában a morajlás csak egy
közelgő vihart sejtet. Kis kiszögellések,
mélyedések és medrek váltják egymást,
a táj hol szaggatottan motyog,
hol elordítja magát, képtelen
arra, hogy bármit is tisztán
közöljön. Így némít el a domborzat,
ahogy minden táj magához igazít. Tovább …