Címke: Deákpoézis 2015

késő esti busz cigiszag és hamis diákigazolványok
mellettem eperbor
— literes műanyagflakon —
rajta hüvelykujj alakú hiányod Tovább …

fénycsóvák, egymásba ölelkező autók sora.
ez is addig tiszta, amíg nem beszél,
csak a cigifüst, a vágóhíd melege.
apára várok, mocskos éjszakák jönnek,
anyára várok, lépcsőházban vacogok,
a levegőben arzén, túlélem, még azért is.
tiszteld a fára kötött tetemet, a tied. Tovább …

Úgy nőtt ki a földből, akár a gaz:
elég gyorsan, csak úgy magától.
Öt éve lehetett ez.
Akkor apám nem élt már velünk.
Egyszer csak ott állt a medence mellett. Tovább …

még akkor sem izgatott amit mond mikor felhagyott a kakaós csigákkal
és pogácsára váltott (intő jel volt pedig)
és már sírva könyörgött hogy akkor inkább legyen egy
zenész Tovább …

elaludt hajjal indulsz el egy alkalmi otthonról,
délebben van, de a szél miatt kurva hideg,
szádon hirtelen kibújt minden benned lappangó szörny,
leginkább valaki más ujjaival nyomnád vissza. Tovább …

épp indultam
loholtam nappal nyugatra
ünnepízű múltak voltak a mélybarna szelvények
most már — mondják — csomós kemény
moníliás életfák öle
estére oda a határig érni
abból a fájdalmat kiharapni Tovább …

Ahogy falaidhoz közeledek,
úgy tűnnek egyre nagyobbnak.
Ez természetes, gondolom.
A perspektíva egy vonal,
előre-hátra mozgok rajta,
de a távlat ugyanakkora marad.
Arcod még csak egy pont. Tovább …

A lakás látszólag tiszta.
Csak a falak mögött sistereg a kosz
Csak az arcok mögött lüktet
zsírosan és forrón a harag és a bánat
mélyen, vakon
mosolyognak megszokásból. Tovább …

Most csak állunk ostobán és nézzük egymást.
Előttünk harminc kilóvá esett csend
egy húgyfoltos lepedőn. Tovább …