friss műút

Legfrissebb

Vers

Szendrei Boglárka: Jelentés

Olyan, mint a gyerekszerelem: Bokor mögött bujkálás És a fiók mélyére rejtett levelek a kézírásoddal; Én tényleg csak a szemedet szeretném látni, És nézni benne a csodálkozást. A leggyakrabban kiejtett szó, a viszontlátásra Úgy sodor el néha minket, Mint a szélben lengő hinta A nemrég rajta ülő kisfiú gondolatait, És ha megtörténik, tényleg elhisszük, Hogy […]

Tovább »
Szálinger Bella Sára: Zala

A fehér rózsák körbefonnak Mint valami ketrec Ápol és eltakar, Bent tartja a titkokat. Alattam a fügebokor Felettem a nyár, Az oroszlánokkal védett kapu, Tudatja a faluval ki itt az úr. Előttem a szomszéd azzal a hatalmas rottweilerrel, Jobbra tőlem a gyümölcsös amire olyan büszke a nagyapám. Balra a kisház benne az éjjeli kártyázások emlékével. […]

Tovább »
Róna Virág: Belvárosi éjjel

Forrón csendül az éjjel feketén ömöl Utcát csontig elárasztva, vidám titán Halkan járda szegélyét nyalogatja már Bajszát pödri a lázas árny. Kancsót széttipor estékbe bolonduló Álmatlan, ki barázdát maga húz agyán S falról mállik a festék ugyanúgy, ahogy Arcról hámlik a bőr bután. Katlan tűz levegőjét szivogatja és Lelkét fűti belülről keresési láz Mint szomjas […]

Tovább »
Rácz Leonóra: Meghalsz te is, Esti…

Meghalsz te is, Esti Te, ki szürke kis szállodák éjeinek lovasa vagy Te, ki a halállal karöltve csavarogtál macskaköves, kacskaringós utcácskákon Hol virágillattól és szökdöső fényfoltoktól ázik az éjjel És kacagtatok e cicomás, sáros, furcsa földvilágon Meghalsz, Esti, pedig láttál mindent Láttad a szépséget, és a szépségben a romlást A való torzában az igaz ragyogást […]

Tovább »
Németh Tünde: Deus meus

A fülhallgatómból vízbe mártott gépek hallatszanak. Tocsogás. Merülés és munka. Mintha tudnám mit akarok. Mintha nem a szart nézném a síneken. Dramaturgiailag üveg. Üveg egy vonat ablakán, ami pálya helyett villanypóznákon közlekedik. Meg otthon hagyott kulcs egy kő alatt, mert mindig ott keresik először. Csak zajt csapnak kint az árnyékok. Pedig én hívő vagyok, mint […]

Tovább »
Nagy Zalán: emlékvitel

(1) fájdalmas mosolyt varrni testem különböző pontjaira el kell viselnem a szeretetet és tartalékolnom perfúzió-rendszerekben hogy később vénásan adagolhassam mert mikor elég ráncos leszek már nem fog kirajzolódni egy mosoly sem a meggyűrt bőrömön te pedig keserűen fogod itatni velem a kávét (2) a faragás és csiszolás napi tevékenység lesz majd feldolgozzuk éveinket apró részletei […]

Tovább »
Kozsán Leó: Pszichofauna

valahol téged is csak elképzelnek Ha a gránit menedéke többé nem védelmez, indulj el a vizek felé. Vándorolj, míg nem marad, csak kőtaposás. A földkéreg mozgása majd vezeti vonulásod, és a faunával parthoz juttok. Hagyatkozz ismeretlen kilengésre, hogy az áramlat megmutassa a gombák lelőhelyét. Tápanyaguk legelése módosít az érzékeken. A mellőzhető állatvilág, ha megérti pupillája […]

Tovább »
Király Csenge Katica: Közelít

Hervadó színfóliák reklámokon, olcsó ragasztó, hangos hallgatás. Görbe fémszűrőkön át mutogatom a fényt, A repedő konyhamárciusban virágszirmok nyitnak vitát. A levelek leesési rátája feketére festi az ujjhegyeket, pár hét múlva leviszi a csapvíz. csomós hamuval kelni mégis közhely Kamerát állítok, a csiriz meleg, várok egy villanástól reklámmá változom.

Tovább »
Keszőcze Patrik: Algaevők Kellerwessel Klaus: Szerenád

Anyám pszichiáter, apám pszichopata. Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély. Egyik szemem sír, a másik bölcső. Minden lépésem holtakon tapos. A világ minden bizonnyal egy acélbuborék – keringett bennem a gondolat, míg kezem az álmomról lekapart rozsdát szorongatta, mint utolsó gallyat a szakadék fölött. És akkor az eső énekelni kezdett, valami rég kihalt nyelven, kamionzúgás, […]

Tovább »