friss műút

Legfrissebb

Vers

Király Csenge Katica: Közelít

Hervadó színfóliák reklámokon, olcsó ragasztó, hangos hallgatás. Görbe fémszűrőkön át mutogatom a fényt, A repedő konyhamárciusban virágszirmok nyitnak vitát. A levelek leesési rátája feketére festi az ujjhegyeket, pár hét múlva leviszi a csapvíz. csomós hamuval kelni mégis közhely Kamerát állítok, a csiriz meleg, várok egy villanástól reklámmá változom.

Tovább »
Keszőcze Patrik: Algaevők Kellerwessel Klaus: Szerenád

Anyám pszichiáter, apám pszichopata. Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély. Egyik szemem sír, a másik bölcső. Minden lépésem holtakon tapos. A világ minden bizonnyal egy acélbuborék – keringett bennem a gondolat, míg kezem az álmomról lekapart rozsdát szorongatta, mint utolsó gallyat a szakadék fölött. És akkor az eső énekelni kezdett, valami rég kihalt nyelven, kamionzúgás, […]

Tovább »
Horváth Szonja: Magamra tetoválom az illatod

Feketével. Nem a gyász miatt. Az éjszaka ihlette a szent szobát. Tudtam, hogy az ajtó mögött vagy, Mégsem kerestelek. Hittél benne, hogy nem veszem észre A kabátod foltját. Kifordultam az ösztönökből. Már nem tüsszentek, ha a Napba nézek. Nem is nézek a Napba. Nem nyílik a szemem, mégis körülnézek A szent gondolat-szobában. Feketével festetted a […]

Tovább »
Fancsali Kinga: Szelíd isten

földet gyűjtesz egy akváriumba a giliszták fogságban akár többszáz évig is elélnek mondod közben és próbálsz elkapni azt üvöltöm hogy nem megyek vissza a sáros tavak partjára sem a régi házunkba hogy régen minden tér nagyobb volt és tágasabb pedig akkoriban még csak az sem számított hová vagy bezárva csak ne legyél az ajtó mellett […]

Tovább »
Erdős Kristóf: Olvadás

Úgy csöpögünk, mint az olvadás. Már meg se kérdezed, mi van a fecskékkel, jobban érzem-e magam, vagy mitől jó egy vers. Olyan simán siklunk, mint a tengerszemek. Ahogy nedvesedünk, egyszer csak megállsz. Hátulról néznél mindenre, ha nem félnél a tájtól; beeshetsz a lombok közé, madaraidhoz, de ilyen ez a tél, csak olvad és nincs se […]

Tovább »
Endrey-Nagy Ágoston: Ez a tavasz

Az esőfelhők hasáról a fejüknél odaszögelt varjak lógnak. A sárban dalnokok gyülekeznek, rügyező ágakat szúrnak egymás szemébe és anyatejet köpködnek. Ez a tavasz, véresre nyalom a húrjaidat, és neked kötelességed szeretni, mert szeretetből teszem. Amíg benned voltam, tenyérnyomok fedték be az eget, most egy hétig fehér lepkék fognak zuhogni. Én egy hétig nem fogok hajat […]

Tovább »
Darázsi Fruzsina: Citalopram

Gondolkodás nélkül annyit szerettem volna mondani, hogy nézd, soha jobban. Te ekkor még a puha bőrömről álmodtál, és azon gondolkodtál, hogyan gyújtsd fel a pókhálókat a szájüregemben. Két napja túl homályos van idebent, és a kezem rég fehérre meszelődött az ujjaid alatt. Repedéseiből habzik a fal, ha ránézek, remegni kezd. Ránk, erre a biztonságos azonosságra […]

Tovább »
Császár Gréta: Vers

Vállaid íve összedőlt vadászles, őrző nélküli őrhely, Fűzfaágakból fon koszorút ősz hajad lombja köré a magány. Késsel a tüdőmben fekszek; fuldoklok. Pedig az orvos azt mondta, a hegyi levegő jót fog tenni. Markolnám a földet de a hideg sár átfolyik reszkető ujjaim között, a tavaszi szellő éles pengeként borzolja meztelen testem. — Csak még egy […]

Tovább »
Biró Sára: pillanatnyi jövőkép

ablakra tapasztott tenyér nyomában érezhető a város tömegvonzása a hőegyensúly beálltával az üveg nem változik csak én leszek hidegebb törékenyebb a látvány levegővételek ütemére homályosul a tenyér vonalai mentén repedések keletkeznek a szilánkok megtörik a fényt látom magam elvérezni a teraszon  

Tovább »