friss műút

Legfrissebb

Próza

Szekrényes Miklós: Pszichopuzzle

Elunom aztán ezt is, kezdek megéhezni. Félrehajtom a nyitott erkélyajtót takaró függönyt, belépek a nagyszobába. Apám teste a heverőn fekszik, feje lelóg az ágyról. Szája és szeme nyitva, mintha hirtelen egyszerre akarnák befogadni azt a sok mindensemmit, amit eddig elmulasztottak.

Tovább »
Biró Zsombor Aurél: Egy bodza tövében

Remélem, Petrus áthív a szomszédba. Náluk zsömle van. Púpos tetejű. Úgy hívják, császár. Ha áthív, el kell fogadnom. Anyu mondta. Különben kapok a seggemre. Sose kapok, de mindig elfogadom. Nem szeretem a majonézt.

Tovább »
Balogh Virág Katalin: Visszaeső

Inkább virágot szedsz, mezei boglárkát, tele van vele az árok. Olyan, mint a nap, és magadban így is hívod: napvirág. Majd odaadod anyának este, ha megjött, egy kis büntetésmérséklést talán el lehetne érni, legalább az esti tévézésre.

Tovább »
Nagy Gerzson: Apám horkol

Nem tudom hány óra van. Most éber vagyok, érthetetlen, hogy miért. Pisilnem sem kell, de leszállok az ágyról, apám csöndesen szuszog, megmozdul, a fal felé fordul, ha az oldalán alszik, kevésbé horkol, kimegyek a folyosóra.

Tovább »
Hajós Eszter: Villanylekapcsoló

Vissza kell tolnom a köveket, de nem tudom, honnan hoztam őket, ki tette őket a kocsiba, ki tesz kocsiba követ.

Tovább »
Szerényi Tamás: Üzleti terv

Nyughatatlan volt és menthetetlen. Én még elfehéredő ujjakkal szorongattam a karfát, ő már össze is rántott egy percre pontos menetrendet, hogy mit mikor és milyen irányból érdemes megtekinteni. Közben csendben jógázott.

Tovább »
Gorondy-Novák Márton: A vadhajtás

A Skoda elegánsan suhan a főúton. Most egy hosszabb, egyenes szakaszhoz ér, ahol Havasréti gyorsíthat kissé, az autónak sem árt, ha néha erőltetik egy keveset. Nagyot villámlik, és lassan az eső is rákezd. Gerjedelembe jön a szél, tépi-csavarja az út menti fákat. Messziről egy fiú látszik a kanyarban, feltűnő, piros kabátot viselt. Hátizsákját a feje fölé húzva védi magát az eső ellen, küszködik a széllel. Siet.

Tovább »
Ádám Gergő Narin: A csap

Amikor Zoli elkezdte dúdolni a dalt, azt hitte, el fog menni a maradék életkedve is, ám e helyett egészen felpörgött. A tenyerébe pöccintette a hamut. Aztán vállat vont, és lefújta a fehér szőnyegre. Ki a faszt érdekel már?, gondolta.

Tovább »
Fitos Adrián: Vissza

Nem értette Rúfuszt, miért akarja a könyvet, ha egyáltalán nem akar magáról semmit elárulni. André szenvedett tőle, és mérhetetlenül izgatta.

Tovább »
Szijj Márton: Függetlenek függősége

Benne voltunk, és ő már nincsen benne, én meg még mindig, de ő még mindig bennem van és itt is fog maradni. És nem csak ő, hanem mások is, még korábbról előtte, mert aki egyszer be, az többet ki már nem. Én minden esetre így működök.

Tovább »