friss műút

Legfrissebb

Próza

Persányi Norina: Bőrönd

Én nem nyögök. Vagy ha igen, nem úgy, mint aki élvezi. Csak befelé. És befelé is zokogok már régóta. Egyre némább vagyok. Előbb csak, mint a növények. Aztán, mint a kövek.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Pszichopuzzle

Elunom aztán ezt is, kezdek megéhezni. Félrehajtom a nyitott erkélyajtót takaró függönyt, belépek a nagyszobába. Apám teste a heverőn fekszik, feje lelóg az ágyról. Szája és szeme nyitva, mintha hirtelen egyszerre akarnák befogadni azt a sok mindensemmit, amit eddig elmulasztottak.

Tovább »
Biró Zsombor Aurél: Egy bodza tövében

Remélem, Petrus áthív a szomszédba. Náluk zsömle van. Púpos tetejű. Úgy hívják, császár. Ha áthív, el kell fogadnom. Anyu mondta. Különben kapok a seggemre. Sose kapok, de mindig elfogadom. Nem szeretem a majonézt.

Tovább »
Balogh Virág Katalin: Visszaeső

Inkább virágot szedsz, mezei boglárkát, tele van vele az árok. Olyan, mint a nap, és magadban így is hívod: napvirág. Majd odaadod anyának este, ha megjött, egy kis büntetésmérséklést talán el lehetne érni, legalább az esti tévézésre.

Tovább »
Nagy Gerzson: Apám horkol

Nem tudom hány óra van. Most éber vagyok, érthetetlen, hogy miért. Pisilnem sem kell, de leszállok az ágyról, apám csöndesen szuszog, megmozdul, a fal felé fordul, ha az oldalán alszik, kevésbé horkol, kimegyek a folyosóra.

Tovább »
Hajós Eszter: Villanylekapcsoló

Vissza kell tolnom a köveket, de nem tudom, honnan hoztam őket, ki tette őket a kocsiba, ki tesz kocsiba követ.

Tovább »
Szerényi Tamás: Üzleti terv

Nyughatatlan volt és menthetetlen. Én még elfehéredő ujjakkal szorongattam a karfát, ő már össze is rántott egy percre pontos menetrendet, hogy mit mikor és milyen irányból érdemes megtekinteni. Közben csendben jógázott.

Tovább »
Gorondy-Novák Márton: A vadhajtás

A Skoda elegánsan suhan a főúton. Most egy hosszabb, egyenes szakaszhoz ér, ahol Havasréti gyorsíthat kissé, az autónak sem árt, ha néha erőltetik egy keveset. Nagyot villámlik, és lassan az eső is rákezd. Gerjedelembe jön a szél, tépi-csavarja az út menti fákat. Messziről egy fiú látszik a kanyarban, feltűnő, piros kabátot viselt. Hátizsákját a feje fölé húzva védi magát az eső ellen, küszködik a széllel. Siet.

Tovább »
Ádám Gergő: A csap

Amikor Zoli elkezdte dúdolni a dalt, azt hitte, el fog menni a maradék életkedve is, ám e helyett egészen felpörgött. A tenyerébe pöccintette a hamut. Aztán vállat vont, és lefújta a fehér szőnyegre. Ki a faszt érdekel már?, gondolta.

Tovább »
Fitos Adrián: Vissza

Nem értette Rúfuszt, miért akarja a könyvet, ha egyáltalán nem akar magáról semmit elárulni. André szenvedett tőle, és mérhetetlenül izgatta.

Tovább »