friss műút

Legfrissebb

Szépírás

Németh Tünde: Deus meus

A fülhallgatómból vízbe mártott gépek hallatszanak. Tocsogás. Merülés és munka. Mintha tudnám mit akarok. Mintha nem a szart nézném a síneken. Dramaturgiailag üveg. Üveg egy vonat ablakán, ami pálya helyett villanypóznákon közlekedik. Meg otthon hagyott kulcs egy kő alatt, mert mindig ott keresik először. Csak zajt csapnak kint az árnyékok. Pedig én hívő vagyok, mint […]

Tovább »
Nagy Zalán: emlékvitel

(1) fájdalmas mosolyt varrni testem különböző pontjaira el kell viselnem a szeretetet és tartalékolnom perfúzió-rendszerekben hogy később vénásan adagolhassam mert mikor elég ráncos leszek már nem fog kirajzolódni egy mosoly sem a meggyűrt bőrömön te pedig keserűen fogod itatni velem a kávét (2) a faragás és csiszolás napi tevékenység lesz majd feldolgozzuk éveinket apró részletei […]

Tovább »
Kozsán Leó: Pszichofauna

valahol téged is csak elképzelnek Ha a gránit menedéke többé nem védelmez, indulj el a vizek felé. Vándorolj, míg nem marad, csak kőtaposás. A földkéreg mozgása majd vezeti vonulásod, és a faunával parthoz juttok. Hagyatkozz ismeretlen kilengésre, hogy az áramlat megmutassa a gombák lelőhelyét. Tápanyaguk legelése módosít az érzékeken. A mellőzhető állatvilág, ha megérti pupillája […]

Tovább »
Király Csenge Katica: Közelít

Hervadó színfóliák reklámokon, olcsó ragasztó, hangos hallgatás. Görbe fémszűrőkön át mutogatom a fényt, A repedő konyhamárciusban virágszirmok nyitnak vitát. A levelek leesési rátája feketére festi az ujjhegyeket, pár hét múlva leviszi a csapvíz. csomós hamuval kelni mégis közhely Kamerát állítok, a csiriz meleg, várok egy villanástól reklámmá változom.

Tovább »
Keszőcze Patrik: Algaevők Kellerwessel Klaus: Szerenád

Anyám pszichiáter, apám pszichopata. Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély. Egyik szemem sír, a másik bölcső. Minden lépésem holtakon tapos. A világ minden bizonnyal egy acélbuborék – keringett bennem a gondolat, míg kezem az álmomról lekapart rozsdát szorongatta, mint utolsó gallyat a szakadék fölött. És akkor az eső énekelni kezdett, valami rég kihalt nyelven, kamionzúgás, […]

Tovább »
Horváth Szonja: Magamra tetoválom az illatod

Feketével. Nem a gyász miatt. Az éjszaka ihlette a szent szobát. Tudtam, hogy az ajtó mögött vagy, Mégsem kerestelek. Hittél benne, hogy nem veszem észre A kabátod foltját. Kifordultam az ösztönökből. Már nem tüsszentek, ha a Napba nézek. Nem is nézek a Napba. Nem nyílik a szemem, mégis körülnézek A szent gondolat-szobában. Feketével festetted a […]

Tovább »
Fancsali Kinga: Szelíd isten

földet gyűjtesz egy akváriumba a giliszták fogságban akár többszáz évig is elélnek mondod közben és próbálsz elkapni azt üvöltöm hogy nem megyek vissza a sáros tavak partjára sem a régi házunkba hogy régen minden tér nagyobb volt és tágasabb pedig akkoriban még csak az sem számított hová vagy bezárva csak ne legyél az ajtó mellett […]

Tovább »
Erdős Kristóf: Olvadás

Úgy csöpögünk, mint az olvadás. Már meg se kérdezed, mi van a fecskékkel, jobban érzem-e magam, vagy mitől jó egy vers. Olyan simán siklunk, mint a tengerszemek. Ahogy nedvesedünk, egyszer csak megállsz. Hátulról néznél mindenre, ha nem félnél a tájtól; beeshetsz a lombok közé, madaraidhoz, de ilyen ez a tél, csak olvad és nincs se […]

Tovább »
Endrey-Nagy Ágoston: Ez a tavasz

Az esőfelhők hasáról a fejüknél odaszögelt varjak lógnak. A sárban dalnokok gyülekeznek, rügyező ágakat szúrnak egymás szemébe és anyatejet köpködnek. Ez a tavasz, véresre nyalom a húrjaidat, és neked kötelességed szeretni, mert szeretetből teszem. Amíg benned voltam, tenyérnyomok fedték be az eget, most egy hétig fehér lepkék fognak zuhogni. Én egy hétig nem fogok hajat […]

Tovább »