friss műút

Legfrissebb

Szépírás

Fecske Csaba: Gyászmunka (Feleségem emlékére)

„Az tudja, mi a test, aki árnyat ölel.”
(Vas István: Húsvéti ének a testről)

Tovább »
Gazdag Ági: Gordiusz

És mert tudvalevő, ha kinyújtom a kezem,
és lenyomom a kilincset, nincs mögötte semmi.

Tovább »
Ménes Attila: Harmsziádák

Ménes Attila prózái a legutóbbi Műútból

Tovább »
Demény Péter: Szivárvány

Demény Péter verse a friss Műútból

Tovább »
Pintér Kitti: Versek

Pintér Kitti versei a friss Műútból

Tovább »
Szalay Zoltán: Henry

Ahogy kifelé nézett a repülőgép ablakán, a hegyeket kereste, és látott is valamit a távolban, nem lehetett más, mint azok a hegyek, és látni vélte a fákat is, azokat a zord, sötét fenyőket, amelyek éjszakánként fohászkodnak a maguk érthetetlen nyelvén, és reggel sűrű párát lehelnek ki magukból.

Tovább »
Mark Turcotte: Exploding Chippewas

Lobbanássá égünk
forgunk, pörgünk.
Vérünkre emlékezünk.

Tovább »
Lev Szemjonovics Rubinstein: Versek — Molnár Angelika fordítói kommentárjával

És minden elcsendesedett körülötte. A csöndet
Semmi sem zavarta meg, az esőcseppeken
És a révnél álló emberek hangján kívül,
Akik a csónakossal alkudoztak.

Tovább »
Deák Botond: Versek

Szundikálni a jelenben, álomba szőni
magunk körül az egész sivár világot.
Rövid az, nyikorog, epeda kell bele,
sokan vagyunk, és ilyenek.
Bolyongások az álom szegélyezte
mindennapok foghíjas lámpasorai között.

Tovább »
Lesi Zoltán: Versek

Nem hagyhatom, hogy végezzen magával,
mert teljesen rá vagyok utalva.

Tovább »