friss műút

Legfrissebb

Szépírás

Veszprémi Szilveszter: Versek

Ha valaki keresne,
hagyjon üzenetet.

Tovább »
Biró Zsombor Aurél: Koldulsz a pofonért

Fejest ugrottam, először csak az arcomon éreztem a vizet, kellett pár pillanat, hogy átszivárogjon a ruháimon a hideg. Tempóztam a medence fenekén, minél tovább bírom egy levegővel, annál kevesebbet kell pillangózni, gondoltam, csak a túloldalt jöttem fel, addig észre se vettem, hogy a többiek nem ugrottak be, csendben állnak a parton.

Tovább »
Békési Zoltán: Hátsó lépcső

„Biztos nem érdekel?”
— mint aki reménykedik, hogy csak éppen rossz passzban van a kedves vevő 

Tovább »
Ádám Gergő Narin: Szappanmaradék

– Áll a fütyid! – bökte ki végül Laura.
– Nem! Nem mondhatsz ilyet! – bömbölte a fiú. – Ilyet nem szabad mondani!

Tovább »
Miklya Emese: Versek

Talajvíz tört fel a szántókra.
A föld szemcséi túltelítődtek piszkos lével,
fekete pocsolyák a bézs csempén.
Ingovány.

Tovább »
Kazsimér Soma: Vir sziget

a forróság nem enyhült
két nap múlva a vödör vize megbarnult
az összes csiga torz testével
házából kifordulva
megdöglött

Tovább »
Zöldi Meliton: Versek

Leginkább a fészek ágai tudnák elregélni, milyen volt
a villanykapcsolók reggele. A redőnyök zuhataga.
És a csordogáló csapok ár-apálya. Fuvallata
a köhécselő padló reccsenéseinek. És pont.

Tovább »
Tamás Boldizsár: Versek

A bögre pöttyös,
régen a húgaim nem ihattak belőle,
és most egy kicsit fél, mert sötét van.

Tovább »
Sztrida Orsolya: Versek

Nem tudom, mi történne.
Fojtogatóvá és végtelenné válna az útvesztő
vagy visszafordulnál, tényleg nem tudom.

Tovább »
Szamosvári Bence: Versek

Mert kilesz a kijutni akaró.
Mert átesel a túloldaladra.
Mert a nyílt sebet kimarja a só.
És időnként rádszakad a pajta.

Tovább »